Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: A Tisza elfeledett árvízi hajósa – Nyárádi Hartl Ede

Editnek a feljegyzései nyomán ismertetjük. Az iratokat ma az Egerben élő dr. Hibay György özvegye, a 87 éves Nemess Aliz őrzi.

Hartl - eredetileg Harte Mihály - az 1790-es évek elején vándorolt be Temesvárra Donau-Eschingenből (Baden tartomány). Mihály egy régi donau- eschingeni polgári, római katolikus kékfestő családból származott. Ezen Hartl Mihályról csak annyit tudni, hogy a napóleoni háborúk, illetve a Franciaországból Németországba is átterjedt forradalmi zavargások miatt volt kénytelen hazájából menekülni. A szülőföldről történt távozása után nevét is Harte-ról Hartl-ra változtatta. Ezer ezüst tallérnál jóval több pénzt hozott magával, amelyen házakat vásárolt Temesvárott, ahol megházasodott. Feleségét Annának nevezték, családi neve feledésbe merült. A házaspárnak 1796. évben fiuk született, akit János névre kereszteltek. Hartl János-ról is csak annyit tudni, hogy felserdülvén megházasodott. Felesége Haubenhoffer Erzsébet (die schöne Lizi - a „szép Lizi”) volt, kivel több házat kapott móringba úgy, hogy Hartl Jánosnak 33 háza volt Temesváron. Lizi édesanyja, Haubenhoffer Klára, arról volt híres, hogy igen fényűző életmódot folytatott, különösen híres volt a konyhája, amelyről Eduárd sokszor megemlékezett, hiszen gyermekkorában ő volt anyai nagyanyjánál a hivatalos pecsenyeforgató, mely funkcióval többféle élvezet dukált...

Hartl Jánosnak három fia volt, József, Guidó és Eduárd. József kereskedő lett, megházasodott, egy leánya született, Kamilla, aki egy wingai kereskedőhöz ment férjhez és gyermektelenül halt meg. József özvegy emberként hunyt el. Guidó mérnök lett, szenvedélyes műgyűjtő, a családban később is fellelhető porcelántárgyak legnagyobb része tőle származott. Agglegény életet élt, így is halt meg.

Eduárd, történetünk főhőse 1822. augusztus 17-én született. Ácsmesterséget tanult, és mivel igen ügyes rajzoló volt, további képzés végett Svájcba utazott, hol Zürichben építőmesteri képesítést nyert. Mint építési rajzolót több évig alkalmazták a baseli kanton építészeti hivatalában. Ezen hivatal főnökének volt egy lánya, akivel Eduárd félig-meddig jegyben járt, és azzal a szándékkal utazott haza Temesvárra, hogy örökösödési ügyeit rendezvén visszatér Baselba megházasodni. Ezen tervből azonban nem lett semmi, valószínűleg azért, mivel odahaza megismerkedett Poldrugáts Aloiziá- val. Baseli jegyesének színes arcképét magával hozta, mely íróasztala fölött volt elhelyezve. A kép holléte később a feledés homályába merült. Svájci útjából visszatérve Eduárd átutazott Bajorországon és Badenen, főleg azért, hogy a donau-eschingeni atyafisággal az összeköttetést felújítsa, melynek nagy gazdaságáról legendák keringtek. Donau-Eschingenben azonban Eduárd élő Harte-ot már nem talált. Mi lett a családból? Azt sem tudta megállapítani, noha az ottani községi hatóság (plébánia, hivatal) a Harte névre még jól emlékezett.

83