Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: A Tisza elfeledett árvízi hajósa – Nyárádi Hartl Ede

Meg is mutatták neki a Harte-féle nagy kékfestő telepet, amelyen a Duna patakja folyt keresztül, s ennek vize biztosította az üzem vízszükségletét.

Eduárd Temesvárra hazaérkezvén, megismerkedett Poldrugáts Aloiziával (Temesvár, 1825. július 29. - Eger, 1906. december 9.), aki turopolyai nemes Poldrugáts János (1787-1861. október 24.) és Herczog Aloizia (1800. október 30. - 1861. április 30.) lánya volt. Eduárd 1847. március 17-én lépett házasságra Aloiziával. Az ifjú hitvesének készített ajándékát - egy 1848-ban gobelin hímzéssel készült bőségszarut, mely közepén rózsát ábrázol - ma özv. dr. Hibay György né őrzi.

Eduárd fiatal házas korában nagy építési vállalkozásokban vett részt, többek közt az 1848. évi szabadságharc lezajlása után a pest-baziás-i vasútvonal Temesvár-Fehértemplom közötti szakaszát építette ki. E vállalkozásával igen tekintélyes vagyont szerzett. A vasútépítési költségek elszámolására Bécsbe utazott, s itt ismerkedett meg az akkori szatmári püspökkel, Hám Jánossal,25 aki szóbeli meghallgatás végett tartózkodott a császárvárosban és ugyanazon szállodában lakott, mint Hartl Eduárd. Ezen ismeretség vezetett oda, hogy Eduárd 1859. évben bérbe vette a szatmári püspökség tiszanánai uradalmát, nagyjából 3-4 ezer holdat. Az uradalom határa északon Átány-Szárazbőig, délen a Tisza vonaláig, keleten Poroszlóig, nyugaton Kisköréig terjedt ki, és magába foglalta Pusztahídvéget, Puszta- Magyaradot, Ravaszhátat, a Hidas-eret, valamint a Tiszahalász és Sarud környéki földeket is.26

A Hartl család 1863-ban számolta fel temesvári otthonát, s ekkor költözött családjával Pusztahídvégre. Aloizia tizenegy gyermeke közül - akikből hét élte meg a felnőtt kort - Hartl Károly még Temesváron született 1862. március 31.-én, a legkisebb gyermek Etelka azonban már Tiszanánán látta meg a napvilágot 1864. március 30-án. A Hartl család alig tíz évet töltött a Tisza-menti uradalomban, hiszen Károly az egri ciszterci gimnáziumba került, a család pedig Egerbe költözött. 1873. október 17-én megvásárolták a

Hám János: szatmári püspök (1781-1857) 1827-ben nevezték ki szatmári püspöknek, s 30 évig vezette egyházmegyéje kormányzását. Valóságos aszkéta életet élt. Az igénytelenségnek, az apostoli buzgóságnak és a tudományok kedvelésének példaképe volt. Testét tüskékkel ellátott vasláncokkal sanyargatta, melyeket öv gyanánt viselt. Hámot 1848-ban esztergomi érsekké és hercegprímássá nevezték ki. Szentté avatását Meszlényi Gyula későbbi szatmári püspök a római szentszék előtt indította meg. BOROVSZKY S. 1908. 118. p.

A szatmári püspökség uradalmát ez időben ábrázoló térkép a Hibay-család felajánlása után jelenleg a Heves Megyei Múzeumi Szervezet Dobó István Vármúzeumának tulajdonát képezi.

84