Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: A Tisza elfeledett árvízi hajósa – Nyárádi Hartl Ede
létrehozása a X. században történhetett és földrajzi elhelyezkedéséből adódóan feltételezhető, hogy e központ védelmére lett telepítve. ” .5 A poroszlói központ szolgáltató falvainak sorában ott találjuk még Halászi, mely hallal, Szőllőst, mely szőlővel és Rábolyt, mely rabbal, azaz szolgákkal látta el a központot. A poroszlói körzetben lévő vámhelyekhez futárszolgálati tevékenység is kapcsolódott, ez őrződött meg Sej és Hídvég nevében. Tiszahalász létezésének első írásos dokumentuma 1261. szeptember 9-én látott napvilágot. IV. Béla király „Halaz in Chereukuz"-ről is említést tett azon oklevélben, melyben összegezte az egri egyház valamennyi birtokát és halászóvizét, összes kiváltságát és tizedszedési jogát, mert az egyház korábbi okiratai a tatárjáráskor elpusztultak. E dokumentum a legkorábbi, melyben olvashatunk Tiszahalászról: „item Magarad iuxta Chereuize cum duabus piscinis; item Halaz in Chereukuz existens cum magna mortua et Sukmortua vocatis piscaturis et cum tribus piscinis magnis intra Chereukuz existentibus” vagyis „továbbá Magyarad a Cserővize mellett két halastóval; továbbá a Cserőközben fekvő Halász a Nagymorotva és Zsukmorotva nevű halászóhelyekkel és a Cserőközben lévő három nagy halastóval. ” ,6 Tiszahalász a XV. század közepére számottevő halászfaluvá fejlődött. Gazdasági súlya ebben az időben nem volt jelentéktelen. Magyaradtól lényegesen több, Sarudtól viszont alig valamivel kevesebb adót fizettek a halásziak: 1494-ben Magyarad 6, Tiszahalász 20, Sarud 21 forintot adózott, mely nem elhanyagolható gazdasági szerepet tükröz. Halász rendkívül eredményes halászatával tűnt ki és ez kiváltotta azt a szándékot, hogy a püspökség további fejlesztéseket tervezett: amíg 1501 és 1508 közt Hídvégre a püspökség alig költött, addig Halászon többször is jártak, hogy személyesen megtekintsék a halfogás módszereit és meggyőződjenek annak sikeréről. Ennek a következménye lett az, hogy 1507-ben egy jelentős faházat építettek a halastóhoz 19 forintért és a „házhoz két hajót is csináltattak, 5 forintért. ”7 Tiszahalász Mohács előtti gazdasági súlyát jól mutatja, hogy ebben az időszakban Magyaradot meg sem említik a korabeli források. A török hódoltság idején a hatvani szandzsák első összeírásaiban (1550) már ott találjuk * 4 B. HUSZÁR Éva: Heves megye helyneveinek vizsgálata. In: ZOUNUK 15. A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. (Szerk.: Zádorné Zsoldos Mária) Szolnok, 2000. 67. p. Árpád-kori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban. Diplomata aetatis Arpadiana in Archivo Comitatus Hevesiensis conservata. A Heves Megyei Levéltár Forráskiadványai 4. (Szerk.: Bán Péter) Eger, 1997. 25. p. SZABÓ János Győző: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában. In: Az Egri Múzeum Évkönyve XI-XII. (Szerk.: Bakó Ferenc) Eger, 1974. 40. p. 76
