Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: A Tisza elfeledett árvízi hajósa – Nyárádi Hartl Ede
Eme történelmi igazságtalanságot a helytörténeti kutatások alapdokumentumai is erősítik. Borovszky Samu a Tisza ismertetésekor például így ír Újlőrincfalvárói: „A Tisza a tiszafüredi vasúti hídon alul egy kisebb ágat bocsát ki magából nyugat felé, mely Poroszló alatt délre fordulván, Dinnyéshát puszta fölött egyesül ismét az öreg Tiszával. Az így alkotott nagy szigetet Morotvaköznek nevezik, a szigeten még a múlt század hetvenes éveiben virágzó kis község is állott: Tisza-Halász. A Tisza azonban annyira közel jutott a községhez, hogy már a házakat is alámosással fenyegette. A sziget a szatmári püspökség p.-hídvégi uradalmához tartozván, az akkori szatmári püspök, Schlauch Lőrincz a nagy veszélyről értesülvén, az egész községet áttelepítette a Poroszló és Sarud közt elterülő birtokára, a Laskó patak bal partjára, s az új község a jóltevője után nyerte az Újlőrinczfalva elnevezést. ”.4 Mindebből úgy tűnik, hogy a végveszély napjaiban a nagyműveltségű szatmári püspök közvetlenül nyomon követte a tiszahalásziak tragédiáját, sőt gyors és humánus döntésével segítette a lakosság megmenekülését és a falu újraszervezését. Ennek alapján logikusnak tűnhet, hogy a hálás tiszahalásziak miért akarták az új faluhely felépítése és a működésének kezdete után tiszteletből felvenni a püspök nevét, elfeledve egyszer s mindenkorra az ősi települést. A névváltoztatás mindenesetre elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy Új lőrincfalva lakosai településnevükben Schlauch Lőrinc emlékezetét őrizzék meg, és ezzel feledésre ítéljék Hartl Ede tényleges érdemeit és személyiségét! Egy falu az ártéren: Tiszahalász Tekintsük át röviden azokat a történeti előzményeket, melyek e több mint száz évig tartó igazságtalansághoz vezettek. Tiszahalász őse, Halat in Chereukuz a Kis-Tisza és a Tisza közti szigeten már a X. században létező falu volt. A történetírás a poroszlói birtokközpont köré telepedett szolgáltató falvak egyikeként jegyzi: „A poroszlói nemzetségfői palánkvár, későbbi királyi udvarház és birtokközpont körül kijelölhető koncentrikus körök észak-keleti részen vannak Lövő és Orosz falvak, melyek a birtokközpont és a tiszai átkelőhelyek ellenőrző pontja körül békében az utakat biztosították. Az „orosz” (ajtónálló, testőr) és a „lövő” szóban egyértelműen a védelmi funkciók jelennek meg. Magyarad a palánkvár közelében lehetett a belső rendvédelemre szervezett törzsi falu. Magyarad névetimológiája szerint a Megy érből származó magyar törzsnév. Ugyanakkor a Tisza alatt egykor létező Tarján falu, miután BOROVSZKY Samu (Szerk.): Heves vármegye. Bp., 1909. 3. p. 75
