Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén II. rész
Zárójelben teszem hozzá, nem csupán a pénzérmék. Egy ilyen megállapítást talán nyomatékosít a kétpói lelet oroszlános csatja is. Mint azt korábban jeleztük, az oroszlános csat ábrázolását is egy, az előkelőséget jelző szimbólumként értékeltük. Ahhoz, hogy ezt az állításunkat bizonyítani tudjuk, át kell tekintenünk a X. századi oroszlánábrázolás csatos megjelenéseinek alföldi előfordulásait. Legelőször Horváth Tibor,42 majd Csallány Dezső43 foglalkozott ezzel a problémával. Évtizedekkel később Mesterházy Károly,44 legutóbb pedig Langó Péter és Türk Attila45 dolgozta fel leleteinket a teljesség igényével. Az utóbbi két munka anyagbázisa között valójában nincs lényeges különbség. Már Mesterházynál is négy oroszlános csat szerepel az adattárban (Kétpó, Tiszabura, Tiszajenő és Szentlőrincpuszta [Budapest(?), Pest megye(?)]), és azóta sem került elő újabb darab.46 A szentlőrincpusztai darabról mindössze annyit tudunk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban 1880-ban leltározták be. Horváth Tibor nem sorolta fel a tiszaburai csat analógiái között feltehetően azért, mert nem ismerte ezt a leletet. A tiszaburai darabot Horváth Tibor a X. század végére keltezte.47 Mesterházy Károly a X. század első harmadára keltezi a kétpói oroszlános csatot, a tiszaburai és a tiszajenői csatról pedig megállapítja, hogy a X. század első felénél nem keltezhetők pontosabban.48 Ugyanez vonatkozik a szentlőrincpusztai csatra is. Sokkal kritikusabban közelítik meg a kérdést Langó Péter és Türk Attila. Miután áttekintették a tárgytípus „európai és közel-keleti elterjedését”, megállapítják: „A csatok jelentős része (az ondrobai, a tiszajenői és a mindszenti) a sírleletek alapján biztosan a 10. század második felére keltezhető. A rakamazi darab esetében a korai dotálást a csüngős ruhaveretekkel kapcsolatban említettek nehezítik, a tiszaburai temető a 10. századon belül pedig nem keltezhető... ”.49 A kétpói darabról azonban itt nem esik szó. Ugyanakkor az említett szerzőpáros határozott véleményt fogalmaz meg HORVÁTH Tibor: Honfoglaláskori sírok Tiszaburán. In: Arch.Ért. 1934. 141-149. p. CSALLÁNY D. 1954. 101-126. p. MESTERHÁZY K. 1990. 87-115. p. LANGÓ P. - TÜRK A. 2004. 377-385. p. LANGÓ P. - TÜRK A. 2004. 379. p. HORVÁTH T. 1934. 148. p. MESTERHÁZY K. 1990. 91. p. LANGÓ P. - TÜRK A. 2004. 384. p. 32
