Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet. Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában. 1922–1947
kedvezőbbé alakult. ”. A két ominózus pénzügyi művelet a Speyeer-kölcsön és annak kedvező visszafizetése, illetve a város villamos áram ellátásának bérbeadása volt. Ezek révén a város jelentősen csökkenteni tudta adósságállományát. Megindult a város költségvetésének átdolgozása is, annak érdekében, hogy pontos számításokkal lehessen igazolni, milyen kiadáscsökkentő, bevételnövelő, illetve kiadásnövelő hatásai lehetnek, ha a város kiszakad a megyei fennhatóság alól és megkapja a törvényhatósági jogot. A városnak e jog megszerzése a helyi közigazgatás megfelelő működtetése érdekében nem okoz jelentős többletkiadást, a városi tisztviselők száma és a személyi kiadások mértéke a kimutatások szerint vállalható mértékben fog növekedni. A Glykais Gyula főszámvevő által összeállított 1935. januári kimutatás szerint a megyei jogú városi rangban lévő Szolnok 56 fős tisztviselői karának éves fizetése 117.390 Pengőt tett ki, míg ugyanez az összeg törvényhatósági jog esetén 135.740 Pengő lenne.62 „Mindezek után önkénytelenül felmerül a kérdés vájjon szükséges-e, vájjon feltétlenül szükséges-e, hogy egy olyan fejlettségű város, mint Szolnok megyei város a vármegye keretén belül maradjon? Vájjon feltétlenül szükséges-e a kormányhatósági felügyeleten és ellenőrzésen kívül még egy közbeeső szerv, a vármegye felügyelete és ellenőrzése? ” - foglalta össze a következtetéseket Tóth Tamás. A polgármester a városok életét, fejlődését az emberek életéhez hasonlatos módon írta le: a települések fejlődésük során eljutnak arra a pontra, amikor kiszakadva a család kötelékéből, önálló életet kívánnak élni, mert másként nem képesek élni, s „[■■■] ezt a természeti parancsot óhajtja követni, annak engedelmeskedni Szolnok városa is”. A „neo-romantikus” organikus városfejlődési folyamat patetikus gondolataival keretezett kérelem azonban 1935. februárjában sem nyert meghallgatást. Az esedékes nemzetgyűlési választások előtti belpolitikai helyzet, a belügyminiszteri poszton bekövetkező személyi változás a közvetlen pillanatnak nem kedvezett, míg az 1935 őszén kipattant városházi pénzügyi korrupciós botrány, amely végül a polgármester és a tiszti kar egy részének távozását eredményezte, középtávon ismét derékba törte Szolnok város törekvését. Kimutatás Szolnok város alkalmazottairól a jelenlegi állapot szerint. Szolnok, 1935. jan. 31. Készítette Glykais Gyula városi főszámvevő. MNL JNSZML Szolnok város polgármesterének közig. ir. 4537/1947. Glykais 1893-ban született Pomázon, a magyar kardvívó válogatott tagja, kétszeres olimpiai bajnok (1928-ban és 1932-ben) ebben a sportágban. Az 1920-as évek végén a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal munkatársaként dolgozott Szolnokon. Ekkor vett részt a Szolnoki Vívó Club újraindításában. Később városi főszámvevővé lépett elő, majd az 1936-os pénzügyi botrány után elhagyta a várost és a Szekszárdi Városi Számvevőség irányítója lett. Vö.: SCHEFTSIK György (szerk.): Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs, 1935. (Online változat) http://vfek.vfmk.hu/00000113/ adat 80.htm (Megtekintés dátuma: 2013. aug. 17.) 233
