Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet. Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában. 1922–1947
irányítására és működésének ellenőrzésére nagy befolyással bíró képviselője volt a városban. A törvényhatósági jogú városok legfőbb testületi szerve - ugyancsak a vármegyékhez hasonlóan - a törvényhatósági bizottság volt, e testület képviselte a város önkormányzatát, a város közönsége nevében gyakorolta az önkormányzat hatáskörét, és tőle származott valamennyi további önkormányzati szerv és tisztviselő megbízatása. A városi törvényhatóság első tisztviselője - ellentétben a vármegyében működő alispánnal - a polgármester volt, a két tisztség nemcsak elnevezésében, de feladat- és hatáskörében is lényegesen eltért. A törvényhatósági jogú városok sajátos testületi szerve volt 1929-ig a városi tanács, melyet tisztviselőtanácsnak is neveztek, mivel kizárólag tisztviselőkből állt. A városi tanács - hasonlóan a vármegyék állandó választmányának működéséhez - egyfelől előkészítette a törvényhatósági bizottság üléseit, döntéseit, másfelől - korlátozva a polgármester hatáskörét - közreműködött a törvényhatósági bizottság döntéseinek végrehajtásában. A közigazgatás 1929-es átszervezésekor a városi tanács megszűnt, feladatainak egy részét az ekkor létrehozott törvényhatósági kisgyülés vette át. Valamennyi törvényhatóság esetében, így a törvényhatósági jogú városokban is, az 1876-os közigazgatási törvény rendelkezése alapján közigazgatási bizottság működött, amelynek fő feladata az önkormányzati és az állami közigazgatás összehangolása volt. A közigazgatási bizottság - az állami érdekek érvényesítésére hivatott testületként - a város területén illetékességi körrel rendelkező állami szervek vezetőiből, a városi önkormányzat vezető tisztviselőiből, továbbá a törvényhatósági bizottság által saját tagjai sorából választott tagokból állt. A törvényhatóságok autonómiájával, az autonómia kereteivel kapcsolatos viták az egész korszakot áthatották, a valóságban azonban mindenekelőtt a kormányzat centralizációs törekvése érvényesült. Az országot megosztó politikai és ideológiai ellentétek, az Európában megjelenő közjogi változások és a modern közigazgatás-tudomány megállapításai egyaránt visszatükröződtek a Horthy-korszak modernizációs törekvéseiben. Csakhogy a gyakorlatban - a kormányzat halogató taktikájának és a közigazgatási provizórium folyamatos prolongálásának következtében - az elismertnél is mélyebb kontinuitás érvényesült a dualizmus időszakával, hiszen a törvényhatósági közigazgatás terén azt tapasztalhatjuk, hogy a közigazgatási reform időszakában döntő részben még az első világháború előtt megválasztott/kinevezett vármegyei és városi tisztviselői kar volt hivatalban.32 1929-ben - a vármegyék tiltakozása ellenére - végül sikerült a közigazgatás reformjával kapcsolatos XXX. törvényt beterjeszteni és elfogadni.33 A ANTAL Tamás [2010] 132. p. 1929. évi XXX. törvénycikk a közigazgatás rendezéséről. 1000 év törvényei (internetes adatbázis) CompLex Kiadó Kft. http://www. 1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7794 (Megtekintés dátuma: 2013. aug. 4.) 214