Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet. Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában. 1922–1947
lehetetlenségéről beszéltek” ,2i Az országot ért traumák a két világháború közötti évtizedekben a megyei, városi autonómiák, valamint a középszintű közigazgatási szervezetek esetében is a konzerválás, az állagőrzés irányába hatottak. A bethleni konszolidáció első időszakában a közigazgatás gyökeres átalakításának kérdése háttérbe szorult, a választójoggal és a törvényhozással kapcsolatos változtatások is inkább konzervatív irányba mutattak.29 1926-ban a vármegyei közigazgatás stabilizációjának és a várva várt pénzügyi-gazdasági konszolidációnak a propagálására is kiemelkedő alkalmat kínált Jász-Nagykun-Szolnok vármegye fennállásának fél évszázados jubileuma. A szeptember 4-én Horthy Miklós részvételével megtartott ünnepi közgyűlésen Almásy Sándor főispán kezdeményezésére elhatározták, hogy a megyei származású kormányzó mellett a vármegye eddigi fő- és alispánjainak arcképét megfestetik, megíratják a vármegye történetét, látványos beruházással kiépítik a vármegyeháza Tisza felőli részét, életre hívnak egy vármegyei segítő alapot, létrehoznak egy tüdőbeteg-gondozó intézményt, és a vármegyei köztisztviselőket ünnepi jutalmazásban részesítik.30 A vármegye tehát továbbra is életképes közigazgatási egységnek mutatta magát, mindeközben a megyei városok folytatódó infrastrukturális és ipari fejlődése, urbanizációja több település esetében is felvetette a törvényhatósági jog megszerzésének igényét, a városi autonómiák, a közigazgatás területi rendszerének felülvizsgálatát. Szolnok számára a Horthy-korszak konszolidációja - és különösen az ekkor felvett külföldi kölcsönök, melyeket az infláció miatt a település viszonylag könnyedén tudott törleszteni - ismét kedvezőbb feltételeket teremtett a fejlődéshez.31 Nem véletlen, hogy ebben az időszakban jelent meg és erősödött fel a település azon igénye, hogy megszerezze a törvényhatósági jogú város rangot. Mint láttuk, a törvényhatósági jogú városok lényegesen nagyobb közigazgatási autonómiával rendelkeztek, irányításuk, hivatali szervezetük nagyon hasonlított a vármegyékéhez. Bevételeik növelése érdekében a közvetett állami adókra is vethettek ki községi pótadót, a városban és annak területén illetékeket, vámokat szedhettek, s az állam által igénybe nem vett új adókat is bevezethettek. A városi törvényhatóság élén is - a vármegyékhez hasonlóan - a főispán állt, akit a belügyminiszter előterjesztésére az államfő (a király, majd a kormányzó) nevezett ki, és a kormányhatalom legfőbb, az önkormányzat BOJTOS Gábor [2012]; MNL JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok megye közgyűlési jkv. 1124/1920.1920. dec. 3. ANTAL Tamás JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok megye közgyűlési jkv. 5/1926. 1926. szept. 4. GULYÁS Katalin: A város története 1850-től napjainkig. In: Szolnok. A várispánságtól a harmadik évezred küszöbéig. (Szerk.: V. Szász József) Bp., 2000.; Szolnok könyve. Fejezetek a város történelméből. (Szerk.: Pókász Endre et al.) Szolnok, 2010. 213
