Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)

TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész

kimaradt. így csak 14 párra vonatkozóan közölnek adatokat, ami nem elegendő az elemzés készítéséhez. A párok közül leginkább csak a férfiak neve mellett áll: Hospes (jövevény) hat esetben, opifex (mesterember) háromszor, servus (szolga) szintén háromszor, egy vőlegény volt miles (katona). Egy menyasszony volt még szolga, egynek pedig a Zingara (cigány) jelzőt adták, amellett előfordult a „Nes Ungarns” beírás, ami az „újmagyar” kifejezés megfelelője.

1811-1818. Ebben az időszakban 58 pár esküdött egymásnak örök hűséget. A beírt szövegek még mindig nagyon gyérek, csak annyi derül ki, hogy két vőlegény és négy menyasszony volt nemesi rangban. Az egyik pár minkét tagja cigány megjelölésű.

1844-1852. Az anyakönyveket 1837 elejétől egészen 1851 év végéig magyar nyelven vezették, az időszak utolsó évétől pedig latinul, egészen 1869- ig. Amíg két vőlegénynél hiányzik az állapotra, foglalkozásra utaló bejegyzés, addig ez a menyasszonyoknál 9 esetben fordult elő. 128 házasság adatait összesítve megállapítható, hogy a túlnyomó többség „nemtelen”, ez a vőlegények 92 %-a, a menyasszonyoknál ez az arány a hiányzó beírások miatt kissé alacsonyabb, 89 %. Nemes csak három vőlegény nevénél szerepel, ők közrendű menyasszonnyal kötötték össze életüket. Majd teljesen elmarad az utalás a nemességre, amelynek okáról a reformátusoknál már szó esett. Egy cigány származású párról tudósítanak a matrikulák, viszont négy esetben volt „újmagyar” bejegyzés a házasuló pár neve mellett. Érdekesség az újmagyar kifejezés, amellyel minden bizonnyal a már letelepedett és a közösségbe többé- kevésbé beilleszkedett roma származású családokat illették. Alátámasztja a vélekedést, hogy ugyanarra a személyre vonatkozóan előfordul a „cigány” megnevezés is.

A magyar nyelvű szövegben ritkán szerepel a foglalkozások jelzése, csak volt katonát, illetve jegyzőt találtunk, a latin szövegben viszont a vőlegényeknél ez gyakoribbá válik. A már korábbról ismert szolga (servus) hat esetben található, két kötélverő (funifex), egy-egy mesterember vagy kézműves (faber, opifex), inas (famulus), juhász (opilio), szőlőművelő (fossor vin.), szabósegéd (sartor sodalis) megjelölés szerepel még.

Mivel a menyasszonyoknál alig fordult elő az apa vagy az elhunyt férj státuszának jelzése, a házaspárok közötti társadalmi, vagyoni keveredést nem lehet vizsgálni. Mesterember hozzátartozója (filia) három esetben fordul elő, kétszer a vőlegény is hasonló, egyszer szolgálóhoz megy a lány. Szabó mester lánya mesterembernek jelzett férfivel köti össze életét.

170