Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA– KISSNÉ MIKES ÉVA: „Holtomiglan – holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján. II. rész
vallásra (a római katolikus felekezet történetéről a későbbiekben adott helyen még szó esik). Amikor az endogámia - exogámia jelenségét vizsgáljuk ezt a két tényt nem szabad szem elől tévesztenünk. Társadalmi és vagyoni keveredés A házasulok társadalmi és vagyoni keveredéséhez kevés támpont áll rendelkezésre, ezért annak megítélése nagyon nehéz kérdés. A korai anyakönyvek alig tartalmaznak a neveken kívül beírásokat, tehát statisztikai feldolgozás készítésével nem lehet megfelelő képet kapni. Az anyakönyvek éveken át tartó böngészése azonban eredményez egyfajta rutint, jól meg lehet különböztetni a vagyonosabb és a kevésbé módos családokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy már a 18. században megvolt, a későbbiekben mindinkább érvényesült „suba subával, guba gubával” elv. A társadalmi endogámiát erősíti a képzettséggel rendelkező értelmiségiek házastárs választása, gyakran hoztak más vidékről menyasszonyt, ha helyben nem találtak megfelelőt. A más házánál szolgálók sokszor helyben leltek általában hasonló szinten lévő párt maguknak, azonban néhányszor az is előfordult, hogy éppen a gazda vette el fiatal szolgálóját. A jobbágyok - néhány sikertelen kísérlettől eltekintve - nem tartoztak robottal a földesurak felé, a város egy összegben taksát fizetett, ezért nem szívesen fogadtak be családokat a városba idegenből származó, az adómentesség jogát érvényesítem akaró nemesek köréből. A kiváltságosok számáról a különböző összeírásokból szerezhetünk tudomást,3 de egyedül a létszámuk változásából nem lehet a társadalmi keveredésre következtetni. A legtöbb támpontot nyújtó forrásként itt is az anyakönyveket kell elfogadnunk, bár azok az elszegényedett famíliáknál ritkábban utalnak a nemesi cím meglétére. Bizonyára maguk az érintettek sem tulajdonítottak jelentőséget neki, hiszen mint tudjuk, a matrikulák elsősorban bemondás alapján íródtak. Általánosságban elmondható, hogy a nemesi címmel rendelkezők szintén igyekeztek saját köreikből házastársra lelni, de ha ez nem sikerült, a módosabb gazdák gyermekeivel léptek frigyre. A város lakosainak foglalkozás szerinti megoszlása a II. József által elrendelt első (1785), hivatalos népszámlálás szerint:4 BODOKI FODOR Zoltán: Mezőtúr város nemes családjai 1848 előtt. Kézirat. Mezőtúr, 1970. Nyomtatásban megjelent: Szabó András, Bodorik Sándor (szerk.): Mezőtúr elfelejtett múltja. Mezőtúr, 2009. BODOKI FODOR Zoltán - BODOKI FODOR Zsigmond: Mezőtúr város története. Mezőtúr, 1978. 65. p. 157
