Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. I. rész
visszamaradt cefre felhasználására. 1949-ben a pincegazdaságot államosították, a borászati részt a Tiszántúli Borforgalmi Vállalat, a pálinkafőzdét a Szolnok Megyei Szeszfőzde Vállalat kapta meg.45 1963-ban még mindig Jászberényben és környékén a legnagyobb a szőlőterület. Berény a maga 2.185 kh szőlőföldjével a megyében is első helyen állt. Jászszentandráson (593 kh), Jászfényszarun (407 kh) és Jászfelsőszent- györgyön (228 kh) volt még jelentős szőlőültetvény. A Tiszazugban elsősorban Cserkeszőlőt (1.687 kh) említhetjük, de számottevő nagyságú szőlőterület található Tiszakürtön (806 kh), Tiszaföldváron (802 kh) és Cibakházán (737 kh) is. A szőlőterület döntő részén, mintegy 91%-án borszőlőt termesztettek. A megyében ekkor 5 szőlőfajtát (Kadarka, Kövidinka, Ezerjó, Olaszrizling, Piros szlankamanka) termesztettek, de a legnagyobb területet a kadarka és a kövidinka foglalta el.46 Összefüggő, géppel is megművelhető terület azonban csak a Jászsági Állami Gazdaság területén volt.47 Ebben a gazdaságban szőlőfeldolgozó üzem is létesült, amelynek kapacitása az 1970-es évek közepére már kevésnek bizonyult. Ezért 1975 őszén egy új, korszerű feldolgozó üzem tervezését kezdték meg.48 Abból indultak ki, hogy hazánkban a minőségi fehér borok készítésére kiválóan alkalmas a szakaszos működésű, szikkasztásos rendszerű üzem. Az új üzemben két fontosabb létesítményt terveztek:- a zúzó, bogyózó aknát, - a présházat és mustelőkészítőt. A feldolgozóüzemben 2 db 10 m3 űrtartalmú fogadó medencét alakítottak ki. A medencékből a szőlőt egy-egy db vízszintesen elhelyezett szállító csiga hordta ki. A bogyózóba került szőlőt a gépek feldolgozták, ezután VAS Béla: A „maga keze által...”- Ipartörténeti áttekintés. In: Tiszaföldvár. Fejezetek a város történetéből. Tiszaföldvár, 2002. 121-124. p. A két szőlőfajtáról nem éppen hízelgő írás jelent meg a Szolnok Megyei Néplapban 1967. december 14-én: „Ősi szőlőkulturájú falu Tiszakürt, itt termelik a vörös csomájú kadarkát. Ebből élt a falu. A táj tüzes borait sokan vásárolták. Ez volt a múlt. És a jelen? Átlagosan a pincegazdaság 3,80 Ft-és 4,- Ft között vásárolja, s ha még ebből is teremne valami... Tiszakürti tartózkodásomkor Prohászka Ferenc szőlésztől hallottam, a kadarkának nincs piaca. Az e fajta bort adó vidékek a Tisza-zug is válaszút elé kerültek. A kiút az újratelepítés korszerű fajtákkal, csemegeszőlőkkel. Nem vall előrelátásra az, hogy Tiszakürtön nagy pénzen most már termőre forduló, gépi művelésre kialakított uj ültetvény ugyancsak kadarkából és kövidinkából áll... ” A szőlőtermesztés helyzete Szolnok megyében. Jelentés. 1965. KSH Szolnok megyei Igazgatósága. Szolnok. 1-8 p. A terveket készítő Gaál Pál és Tiborcz Zoltán a létesítményről leírást készített és benyújtotta az „Alkotó Ifjúság” pályázatra. A dolgozat egy példánya ennek kapcsán került intézményünk szakdolgozatai közé. GAAL Pál - TIBORCZ Zoltán: Szőlőfeldolgozó üzem létesítése a Jászsági Állami Gazdaságban. Jászberény, 1978. MNL JNSZML Szakdolgozatok Gyűjteménye 228. 129
