Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. I. rész
A szőlőtermesztés első írásos előfordulása az I. Géza király által 1075- ben kiadott Garamszentbenedeki oklevélben figyelhető meg. A Szolnok és Csongrád közötti Tisza szakaszon Alpár és Kürt (ma Tiszaalpár, Tiszakürt) szőlőskerteket említi.42 A megyében a XIX. században szinte minden település határában volt szőlő. A kistermelők a beérett termést kádakba szüretelték, majd otthon a házaknál zsákokban megtaposva nyerték belőle a mustot. A törköly préselését fasatukkal végezték. A bort mélyített kamrákban tárolták. A XIX. század végi nagy filoxéra-járvány idején a megye több részén, nagy területen pusztult ki a szőlő. A Tiszazug immunis futóhomokja a veszedelemtől mentes maradt. Az Alsó-Tiszazugban a szőlő részaránya 1935- ben 12,3%-ra növekedett a művelési ágak között, meghaladva az országos átlagot is. Újratelepítették a szőlőt Jászberényben és környékén. 1907-ben már több mint 1.700 kh szőlőbirtokot találunk a jászberényi határban. A szőlőtermesztés a homoki borok gyengébb minősége, alacsony ára miatt, csupán kiegészítő tevékenység volt a búzatermesztés mellett.43 A két világháború között azonban Jászberény környékéről már jelentős borexportot valósítottak meg, főként Svájcba. Ismert márkának számított a „Lehel Gyöngye”.44 Tiszaföldvár-Homokon a Kovács testvérek borpincészete országos hírnévre tett szert. Az alapító, Kovács Károly 1908-ban kezdett borkereskedéssel foglalkozni. A Kincsem hegyen hozott létre 15-20 hold telepített szőlőt, kitűnően válogatott fajtákból. A legjobban termő fajtákat igyekeztek meghonosítani: Szőlőskertek királynőjét, Irsai Olivért, Ezerjót, Kövidinkát, Nagyburgundit, Rajnai rizlinget. A szőlőgazdaságot lényegében az a hatalmas borpince jelentette, ahol óriási, címeres tölgyfahordókban érlelődött a homoki bor. 9.000 hl bort tudtak itt tárolni és beépítettek egy 500 hl-es cementhordót is. A bor alapanyagát ekkor már mustként vásárolták meg a környékről. A borfejtést centrifugális villamos szivattyúkkal végezték, majd a Seitz-féle borszűrőn átszűrték a bort. 1930-ban szeszfőzdét is építettek a Borászat, szőlőfeldolgozás A Garamszentbenedeki Apátság alapítólevelének eredeti latin szövege és magyar fordítása. In: Borvidéki értesítő. Kecskemét, 2001. Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa. 17. p. PERNYÉSZ Lívia: Jászberény gazdasági élete és közbirtokosságának története 1850- 1910. MNL JNSZML Szakdolgozatok Gyűjteménye 707. 14. p. Besenyi Vendel jászberényi helytörténeti kutató szíves közlése. 128
