Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. I. rész
keze után kell kapaszkodni, hanem önálló vállalkozással létrehozni új üzemeket. A szocialista viszonyok között úgy tűnik, megtűrték a sörgyár alapítását, sőt lehet, hogy egyfajta kísérletnek is tekintették. A sör licencét a bécsi Ottakringer cégtől vették át. Az előállított termékek körébe tartozott az Aranyhordó néven gyártott világos és speciál sör, illetve az eredeti Gold Fassl sör, valamint az itt palackozott Fátra cseh sör. 1986-ban üdítőital és ásványvíz palackozásával bővült a gyár tevékenysége. Ebben az évben már nyereséget produkált az üzem (5.687.900 Ft), amit a tagok között a vagyoni részarányban osztottak szét. Ebben az évben 50.000 hl Arany Hordó világos, 54.000 hl Arany Hordó pils, 54.000 hl Arany Hordó speciál, 104.000 hl Gold Fassl sört gyártottak, valamint 23.000 hl Fátra csehszlovák sört palackoztak. Az üdítőital gyártás keretében 1.000 hl szűrt alma nektárt készítettek. Újat nyújtottak abban is, hogy a nyugati országokban elterjedt 0,33 literes, dobozos kiszerelés gyártását is megkezdték. Az újszerű és abban az időszakban követendőnek tűnő kezdeményezés utóélete azonban nem igazán jól alakult. Az új gazdasági szabályozások lehetővé tették 1988-ban, hogy a sörgyár részvénytársasággá alakuljon. Ezután mindenfajta teher nélkül tovább folytatta gazdaságos termelését. Létrehozója a Mezőhéki Táncsics Tsz. viszont a beruházás miatt, működésképtelenné vált. A termelőszövetkezet legalább 800 millió Ft-ot fektetett be a sörgyár bővítésébe, amiből nagyon csekély összeg került vissza a sörgyár gazdaságos működése idején. 1988-ban már súlyos pénzügyi gondokkal küzdött a szövetkezet, amit végül nem tudtak ledolgozni, így néhány évvel a rendszerváltást követően, a sikeres gyárat létrehozó anyacég a felszámolás sorsára jutott. Gyümölcsszesz főzés A legrégebben ismert pálinka, az Ázsiában kedvelt tejpálinka. A XVI. századig az égetett szesz gyógyszernek számított, s csak később terjedt el, mint széles körben fogyasztható, mámorosító hatású ital. Hazánkban a pálinka első ízben a XIV. században jelenik meg, amikor I. Károly feleségének köszvényét gyógyították aqua vitae-val azaz az „élet vizével”. A gabonából készült párlatokat Mátyás korában a borszesztől megkülönböztetve, crematura névvel illették. A szlovák eredetű pálinka szó a gyümölcspárlat megnevezésére szolgált, így elkülönítették a gyümölcs- és gabonapárlatot. A főzés védőszentje Szent Miklós volt. 1836-ban a pálinkafőzés, mint földesúri jog törvényerőre emelkedett, majd később bevezették a pálinkaadót. 1850-től a szeszgyártás állami monopóliummá vált. 1867-ben létrejött a Magyar Királyi Pénzügyőrség, és az 1868. évi XVI. te. a szeszadóról már megteremtette a jövedéki szabályozás alapjait. Ettől kezdve a pénzügyőrök felügyelték a pálinkafőzést. 122
