Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. (Szolnok, 2014)
TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. I. rész
Kunszentmártonban a serház bérbe adására már az 1730-as évektől vannak források. A serházat német származású serfőzők bérelték (Greifel, Weiszpacher), 1797-től tűnik fel Weisz Simon neve. 9 A serház még a település közlekedéstörténetében is szerephez jutott. Az újjátelepülést követően ugyanis a Körösön csak komp segítségével tudtak átkelni. A kunszentmártoniak révüket a templom mellett nyitották meg, a révprivilégiummal rendelkező Földváry család viszont 1754-ben a Serháznál valósította meg a kompközlekedést.10 A rév bérleti jogát a família hamarosan kiadta egy görög bérlőnek. A görögök rendkívül jó üzletemberek voltak, ezért érthető, hogy a bérlő nagy haszonnal üzemeltette a serházi révet, jelentősen lerontva a kunszentmártoniak jövedelmét. A nagy forgalom lebonyolításában a serház is szerepet játszott, ugyanis több révnél is tudomásunk van kocsmákról, csárdákról, ahová az átkelésre várók szívesen betértek. Ez a serfőzőknek is kedvező „jó világ” 1775-ig tartott, akkor a kunszentmártoniak megegyeztek a Földváry családdal és a templom melletti átkelőhelynél megnyitották a közösen üzemeltetett révet.11 1870-ben eladták a serházat, de előtte felbecsülték az épületeket és a berendezéseket. Ebből képet kaphatunk a korabeli sör és pálinkafőzés ideális feltételeiről (épületek, berendezések stb.). Ezek szerint állt itt egy nagy épület (16 x 6 öl) téglából, ebben magazin és szaladház, alatta pince és egy jégpince. A másik épület a tulajdonképpeni serház (18 x 5 öl) itt volt a serfőző lakása, a serház a serkazánnal, egy szárító és egy tüzelő konyha, és pálinka kamra. Az épület alatt pincét alakítottak ki. Gazdasági épületek vették körül a serházat, az istálló és a sertésól. De említik a színt is, amely a söröshordók tárolására szolgált. Hozzá tartozott még egy szárazmalom sátortetős járószínnel és egyköves malomház. A vízellátást egy gémeskút, valamint a közeli Körös folyóból vezetett kanális és szivattyú biztosította.12 GULYÁS Katalin: Kunszentmárton közigazgatása a 19. század közepéig. 73 p. In: ’’...Körös vízinek napkeleti partján...” Kunszentmárton, a mezőváros. 2008. 12 HAVASSY Péter: A kunszentmártoni rév. (Kézirat) MNL JNSZML Jászkun Kerület ir. D Capsa. X. Fase. 1. No. 32. MNL JNSZML Kunszentmárton ir. Sörházra vonatkozó szerződések. 1732-1870. 117
