Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén
pompás kétrétegű házának feltárása volt.”.*2 Azt már én teszem hozzá, hogy nem csupán egy házról, hanem egy egész településről beszélhetünk. Lakóinak fogalma sem volt a korábbi temetkezésről. De valami hasonló jelenséget rögzíthetünk a Jászság északi területén is. Fel kell tennünk a kérdést, mi is lehet az oka ennek a jól érzékelhető eltérésnek? Nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy itt valamiféle életmódbeli különbség állhat a megfigyelés mögött. Azt már tudjuk, hogy a korai avarok, legalábbis akkor, amikor a Kárpát-medencébe érkeztek nagyállattartó nomádok voltak. Egy ideig bizonyosan megpróbálták folytatni korábban megszokott életmódjukat, azonban a helyi földrajzi viszonyok, valamint a politikai történések együttes hatására megindult a letelepedés folyamata. A nagy kérdés az, hogy ez a folyamat meddig jutott el. Kétségtelen tény, hogy a VII. század második harmadától kezdenek a nagy korai avar temetők kialakulni az Alföldön, ami a megtelepedés folyamatának előrehaladtát jelzi. Ezt a folyamatot erősíti fel az újonnan érkező népesség megtelepedése. A VIII. századra már egyértelműen egy helyhez kötött, paraszti kultúráról beszélhetünk. Ez a griffes-indás kultúra, melynek a települései már nem annyira a természetes folyó vizekhez, hanem inkább a jól megművelhető földterületekhez kötődnek. Éppen ezért olyan területeket is megül, olyan területeken is településeket hoz létre, melyek korábban inkább legelőként, esetleg gyepűként szolgáltak. Innen a két településterület közötti különbség. Hogyan is tudjuk megfigyelni a 670-680 körül történt változásokat, hogyan tudjuk a temetők és a települések leletein keresztül érzékelni? A Közép-Tisza vidéken két jelentős temető leletanyaga is a Tótipuszta- Igar kör megjelenésével indul. Az egyik Kiskörén, a másik Jászapátin került feltárásra. A kiskörei temető - Garam Éva ásatása - a Tisza II. vízlépcső építését megelőző feltárások során került megmentésre. Összesen 211 sírt vizsgáltak meg. A temető sírjainak tájolása egységes, a fő tájolási irány ÉNy-DK. Ugyanezt mondhatjuk el a sírok formájáról, méretéről és mélységéről. Mindemellett az egységes külső kép mellett a temetőben két nagy csoport különíthető el. Ez már a temetkezési szokásokban is megfigyelhető (pl. az ételmelléklet adása szokásában fellelhető különbségek, esetleg a sírrablások gyakoriságában), de igazán pregnánssá a leletek elemzése során válik. A korábbi (keleti) csoporthoz a temető sírjainak 65 %-a, azaz 132 sír tartozott, a későbbi (nyugati) csoporthoz 35 %-a, azaz 72 sír. A korai csoport férfi sírjaira a préselt vagy lemezből kivágott díszű övék — néha aranyból - a jellemzőek, a sírokban gyakorta találunk fegyvereket, melyek között feltűnik a BÓNAI. 1982-83. 116. p. 34
