Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén
Kárpát-medencében korábban nem használt új szúró-vágó fegyver, a szablya. Gyakoriak a szélesedő karú reflexíjak, melyek egy új íjtípus megjelenését reprezentálják. A korai avarkorban a sohasem használt ékszerek közül kiemelendő a férfi-viselet jellegzetes tárgya, a varkocsszorító pántok megjelenése, jellemzően aranyból vagy bronzból. A nők viseletében előtérbe kerülnek a kerek karikájú, kis gyöngycsüngős fülbevalók, a szemes gyöngyök helyett. Színes, vegyes szemekből álló gyöngysorok a jellemzőek, közöttük egy-egy borostyán, vagy különleges formájú öntött üveggyönggyel. Mindennapossá válnak az apró „kásagyöngyök” vagy a kubóoktaeder alakú karneol szemek. A későbbi (nyugati) csoporthoz tartozó férfiak övei már a klasszikus griffes-indás műveltséghez sorolhatók. A VII. század végi és VIII. századi típusok egyaránt megtalálhatók közöttük. A fegyver kevés, azok is inkább a korszak elejéhez köthetők. A női sírokban új típusú ékszerek jelennek meg. A kerek karikájú kis üveggyöngycsüngős fülbevalókat felváltja az ovális karikájú kék, vagy zöld, hasáb alakú üveggyöngycsüngős függő. A sokféle színes gyöngyből álló sorokat kiszorítják a nagy kék, vagy fekete színű, dinnyemag alakú gyöngyök. A bronz karperecek rombusz alakú átmetszetűek, a 154. sírból előkerült példány pedig egyenesen indadíszes. Új boglártípus is feltűnik, a karéjos üvegbetétes darabok a VIII. századi női viselet általános jellemzői. A fentiekből világosan kitűnik, hogy ez a két csoport lényegi elemeiben tér el egymástól. Viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül a temető egységes tájolását sem. Egyértelműen megállapítható, hogy a temető megnyitása abban az időszakban történt, amikor a Tótipuszta-Igar kör népessége megjelent a térségben. Ez valamikor a VII. század utolsó harmadában történhetett.43 Komolyabb problémát jelent annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy milyen viszonyban volt egymással a két csoport. Garam Éva szerint az újonnan a területre érkezett indadíszes csoport tovább használja a korábban ide temetkező népesség temetőjét, miután a létszámában erre az időre alaposan megfogyatkozott helyi lakosságot uralma alá hajtotta. Azt persze nem tudjuk, mi okból is fogyatkozott meg a lakosság. Garam itt valamiféle háborút emleget, majd azután a lemészárlásról, a nők szolgává tételéről beszél.44 Kétségtelen ez is lehet egyféle megoldás. Jómagam nagyon nehezen tudom elképzelni azt a helyzetet, hogy egy ilyen helyi véres harc után a régiek szívesen látnák az újakat az ősök temetőjébe temetkezni, ráadásul a győztesek pontosan ugyanúgy tájolják a sírjaikat az immáron sajátjuknak tudott 43 GARAM Éva: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Kisköre. Fontes Arch. Hung. Bp., 1979. 38-83. p. 44 Uo. 86-87. p. 35
