Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
ADATTÁR - ARI ILONA– NAGY ÉVA ANNA: „Holtomiglan – Holtodiglan” – Házasságkötési szokások a mezőtúri esketési anyakönyvek alapján
Menyecskék Kigyűjtöttük a már szült lányokat, őket a legkorábbi anyakönyvek a „megesett leány”, később leginkább „menyecske” beírással különböztetik meg. A mezőtúri matrikulák a menyecske szóhasználatot nem a fiatalasszony kifejezés szinonimájaként alkalmazzák, hanem bizonyíthatóan az egyszer már szült lányok családi állapotát nevezik ekképpen. Az észrevétel rovatban többségében beírásra került ez a tény. A környékbeli anyakönyvekkel ellentétben, a mezőtúriakban elvétve és arra is csak a 19. század végétől van utalás, ha az esküvővel a korábbi kapcsolat legalizálása történt. Az 1811 és 1818 közötti időszakban ez évente csak egy-egy alkalommal fordul elő, hogy „menyetske” található az ara neve mellett. 1844 és 1852 között, 9 év alatt 43-szor, az 1878-81-es időszakban 4 év alatt már 64- szer. Ezek a lányok általában nélkülözték a család féltő gondoskodását, árvák voltak, vagy kikerülve a szülői házból szolgálók lettek, de amint már láthattuk, az életük legtöbbször az egyház és a közösség elvárásainak megfelelően alakult, előbb-utóbb férjhez mentek. Legtöbbször obsitot kapott, vagy szabadságos katona lett a férjük. Nagyon ritkán fordulhatott elő, hogy hajadonok többször szültek volna, csak egyetlen esetben, 1818-ban találtunk olyan személyt, akinek házasságkötésénél zárójelben a következő szöveg szerepelt: „vén, háromszor volt gyermeke. ” A vőlegénye özvegyember volt, itt is feltételezhetjük a korábbi kapcsolat legalizálását. Vadházasságok Az 1878-81 között kötött házasságok kapcsán elmondható még, hogy a törvényesített kapcsolat nélkül együtt élők száma is emelkedhetett. Ezt a feltevést csak az egyes családok kutatási eredményeinek összesítése támaszthatja alá teljes bizonyossággal, ezen a területen azonban még kevés adat áll rendelkezésre. Ugyan a házasulok lakhelyéül beírt azonos házsorszám ebben az időszakban megemelkedik, mégsem jelenthet egyértelműen együttlakást, - az anyakönyvekben használt kifejezéssel élve -, „vadházasság”-ot pedig végképp nem. Egy-egy módosabb gazdánál, vagy nagyobb birtokon több család is szolgált, így a fiataloknál beírt azonos házsorszám nem jelent házasságot megelőző együttélést. Különben is a lakhelymegjelölések, amint azt a családkutatók sokszor tapasztalják, meglehetősen pontatlanok voltak, időnként csak a települést írták be, így bizonyítékként nem lehet elfogadni. Vadházasságokra utaló bejegyzéseket találhatunk a századfordulót megelőző évtizedektől az esketési matrikulákban, de csak a pár házasságkötésénél, illetve gyakrabban a keresztelési anyakönyvekben házasságon kívül született gyermekek törvényesítése kapcsán. Nem tartozik szorosan a családi állapot tárgyalásához a lakhely kérdése, de mivel bizonyos következtetések levonásához szükséges volt tudni, 290
