Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)

TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén

áldozatául estek. Egy másik új nemzedék lépett színre. Idővel a legtöbben közülük szabad emberekké lettek. Ezek után már külön népként kezelte őket az avarok kagánja s a nép szokásának megfelelően vezetőt rendelt föléjük, név szerint Kuber. (287) Ő néhány közeli bizalmas hívétől megtudta, hogyan vágyakozik vissza ama nép atyái városaiba. Mérlegelte ezt s magához vonta a rómaiak egész felkelő népét más nemzetiségűekkel azaz prozelitákkal együtt, mint ahogy a biblia mondja a zsidók mózesi exodusáról szólva; vitték az ingóságukat és fegyvereiket is. A kagán ellenében mint mondottuk, felkelőkké, lázadókká váltak. Amint a kagán ezt megtudta, nyomukba eredve üldözte őket, öt vagy hat ütközetben összecsapott velük, de mindegyikben vereséget szenvedett, mire még megmaradt hadinépével megfutamodott s észak felé (országa) belsőbb területeire vonult el. (288) Ezután a győzelmet követően Kuber fent leírt hadinépével átkelt az említett Duna folyón, a mi részeinkre érkezett és a Keramésios mezőt foglalta el... ”27

A forrás tehát azt mondja, hogy a kagán Kubert elválasztotta népétől (hadseregétől) és a bizánci hadifoglyok népének élére helyezte őt. Magyarán a beérkezett új csoportot megfosztotta első számú vezetőjétől, s azt egy számára idegennek és veszélytelennek gondolt népcsoport élére nevezte ki.

Ne feledkezzünk meg egy nagyon fontos eseményről! Tudniillik 630- ban éppen bolgár lázadók tartottak igényt az avar kagáni trónra. Erre még élénken emlékezhettek a kagáni udvarban, s a keletről érkező onogur- bolgárokban nem csupán egy lehetséges alattvalót láttak, hanem potenciális ellenfelet is.

Ez a gyanú be is igazolódik, Kuber fellázad ugyanis alattvalói élén az avar kagán ellen, s a volt bizánci hadifoglyok élén - miután több csatában legyőzi a kagáni sereget - visszatér népével a Bizánci Birodalom területére, s Thessaloniké környékén telepedik le.

Ebből viszont az következik, hogy azok, akikkel a Kárpát-medencébe érkezett, itt is maradtak, nem mentek tömegestül vele. Ha azt feltételezzük, hogy hadseregével és népével érkezett ide, akkor valószínűleg még a hadserege sem ment el, hanem az is az Avar Kaganátusban maradt. Ugyanis ha a kagán meghagyta volna érintetlenül Kuber hadseregét, nemhogy elkerülte volna a 630-as eseményeket, hanem maga erősítette volna meg egy „lázadásra hajló néppel” az új jövevényeket. Ez pedig aligha hihető. Ráadásul éppen ekkor kezdik el használni azokat a fegyveres sírokban gazdag temetőket, amelyek a Kárpát-medence katonailag fontos stratégiai helyeinek közeléből kerültek elő (pl. Szeged-Fehértó B, Jászapáti, Kisköre, Mödling, Kiskőrös-Vágóhíd, Zsély, Bácskatopolya, Káptalantóti stb.). Ez az a hadsereg, amely itt marad a Kárpátmedencében és fontos szerepet játszik a további eseményekben.

SZÁDECZKY-KARDOSS S. 1992. 219-220. p.

23