Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén
Nichephoros és Theophanes is egyértelműen arról szól, hogy a negyedik fiú a Kárpát-medencében az Avar Kagán alattvalója lett. A források hitelességét senki sem vonja kétségbe. Ennek értelmében a negyedik Kuvrát fi Kárpát-medencébe érkezése tényként kezelhető. Immáron csupán egy kérdés marad tisztázandó. Kimutatható-e a régészeti leletanyagban az új bevándorlás? Jómagam azt gondolom, hogy igen. A régészet kutatói ezt a népességet nevezik Tótipuszta-Igar körnek. A csoport jelenlétét Bóna István már az 1970-es években körvonalazta,25 s azóta kutatók egész sora - Garant Éva, Tomka Péter, Fülöp Gyula, Kiss Gábor, Fancsalszky Gábor, Meggyes Pál —, és még sokan mások igazolták. Magam monográfiákban foglaltam össze azt a folyamatot, amely a Tótipuszta-Igar körből indult ki, s a végeredménye a griffes-indás kultúra lett.26 Itt és most azonban nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy hogyan is zajlott le ez a folyamat mondjuk a Birodalom legfelsőbb vezetői szintjén, s vajon a régészet érzékel-e ebből a folyamatból valamit. Mi is történt a 670-680-as évek egyikében a Kárpát-medencében? Nézzük először az írott forrásokat. Kuber herceg elszakad a kagántól és délre vándorol (valamikor a VII. század utolsó évtizedeiben). Miracula Sancti Demetrii II. (5) 284-288 (Glossar B I. 127,): „...S az egész népet, már tudniillik a hadifogságba esett egész népet, mint amely a továbbiakban immár az ő alattvalója, a fenn nevezett kagán a Duna folyónál telepítette le ama Pannónián túli részeken, amely provinciának régente a Sirmium nevű város volt a metropolisa. (285) Ettől fogva a bolgárok, avarok és más (pogány) népek közé vegyültek (az elhurcolt bizánciak), egymás között gyerekeket nemzettek s így határtalan sokaságú népességgé lettek. A gyerekek atyáiktól átvették a magukkal hozott tradíciókat és a nép római szokásokhoz igazodó indíttatásait... Egyik beszélt a másiknak az ősi szülőföldről, s lángra lobbantották egymás szívében az elmenekülés vágyát. (286) Már hatvan és még valamennyi év telt el azóta, hogy a szülők a barbárok portyázásainak BÓNA István: Avar lovassír Iváncsáról. - Grave of an avar horseman et Iváncsa. IN: Archeológiái Értesítő 97. 1970. p. 243-263. ; BÓNA István: A népvándorlás kora Fejér megyében. - Die Zeit der Völkerwanderung. Fejér megye története az őskortól a honfoglalásig 5. Székesfehérvár, 1971. ; BÓNA István: Az avarkor. In: Magyarország története. 1/1. köt. Bp., 1984. p. 336-351. MADARAS László: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Jászapáti. Das Awarische Corpus.-Avar Corpus Füzetek. Beihefte II. Debrecen-Bp., 1994.; MADARAS László: The Szeged-Fehértó „A” and ”B” Cemeteries. Das Awarische Corpus. Avar Corpus Füzetek. Beihefte III. Eds.: Kovrig I.-Madaras L. Debrecen-Bp., 1995. 22
