Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - UDOVECZ GYÖRGY: Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben
visszafoglalni. Ellentámadásuk azonban nem sikerült, sőt a mieink még 800 olasz katonát fogságba is ejtettek, valamint 8 löveget is zsákmányoltak. Június 19-én az udvari vonat IV. Károly törzsével Spilimbergóba érkezett, és oda rendelték Boroevic tábornagyot is. Ő tovább folytatta volna a támadást, de tisztázni akarta a Vezérkarral az utánpótlás és a tiroli fronton felszabadult erők átcsoportosításának kérdéseit. Báró Arz Artúr vezérezredes, az osztrák-magyar Vezérkar (Generalstab) főnöke tájékoztatta a királyt és a hadseregcsoport-parancsnokot arról, hogy lehetetlen a kellő mennyiségű utánpótlást biztosítani. Döntés ekkor még nem született. Június 20-án az ellenség tovább folytatta az ellentámadást, sikert azonban ezúttal sem ért el. Az uralkodó személyesen látogatott el a 6. hadsereg és az Isonzó-hadsereg parancsnokságára. A látottak végleg meggyőzték arról, hogy az offenzívát tovább erőltetni felesleges. A főparancsnokság még aznap este döntött: „a hadseregcsoport csapatai a Piave bal partjára visszavonandók”29. 20-án éjjel a 6. hadsereg, 21-én éjjel az Isonzó-hadsereg arcvonalszakaszán megkezdődött a visszavonulás a Piave keleti partjára. Az osztrák-magyar csapatok további támadó hadműveletet már nem kezdtek, hiszen a gazdaság annyira legyengült a hátországban folyó sztrájkok, nemzetiségi tüntetések, liberális politikai uszítások miatt (amelyek szerint a katonák a fronton éheztek és rongyos egyenruhában harcoltak). Egymás után érkeztek a jelentések a fegyelem lazulásáról is. Egyebek között augusztus 8-án a 68-as gyalogezred Prágában állomásozó pótkereténél is történt egy kisebb lázadás, amely azonban a fronton lévő ezredet nem érintette. Augusztus 1-jén a 7. hadosztályt, mint az arcvonalszakasz tartalékát, ideiglenesen a IV. hadtestparancsnokság (parancsnok: herceg Alois Schönburg- Hartenstein lovassági tábornok) alá rendelték. Boroevic tábornagy 12-én szemlét tartott a hadosztály felett, és jónak értékelte a csapatok készültségi szintjét.30 Augusztusban nem történt különösebb esemény. Az Antant már szeptemberben az egész hadszíntéren támadni akart, de az olaszok készültségi szintje igen gyenge volt, így egyelőre csupán Tirol déli és nyugati részein nyugtalanították az arcvonalat, ahol jelentős francia és angol erők voltak. A mi csapataink a legnagyobb nélkülözések és a mostoha viszonyok ellenére is megállták helyüket a lokális támadásokkal szemben. A 7. hadosztály a 68- asokkal augusztus végétől az arcvonalba került. A hátországban is gyorsan peregtek az események. Az október 2-i közös minisztertanácson elfogadott manifesztum a Monarchia föderatív átalakításáról határozott.31 Bár a királyt 10-én felkereső magyar politikusok 29 SIKLÓS András: A Habsburg-birodalom felbomlása 1918. Bp., 1987. 59. p. 30 38. gyalogezred. 176. p. 31 Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Bp., 2000. 323. p. 234
