Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - UDOVECZ GYÖRGY: Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben
igyekeztek őt lebeszélni a manifesztum kiadásáról, 16-án „Legfelső Kézirat"-ot adott ki, amely Ausztria föderatív átalakításáról szólt, de már Magyarország nélkül. Természetesen ezután Magyarországon is felerősödtek a háborút azonnal befejezni óhajtó erők. A Monarchia csapatai ilyen bizonytalanságok mellett várták az Antant támadását. A XVI. hadtest, állományában a 7. hadosztállyal és a 68-asokkal, Papadopoli szigeténél nézett szembe a Piave túlsó partján készülődő ellenséggel. (10. olasz hadsereg XIV. angol hadteste.) A teljes olasz fronton 58 és fél osztrák-magyar hadosztály (647 zászlóalj és 6.304 löveg) állt szemben 69 ellenséges hadosztállyal (912 zászlóalj, 6.900 löveg).32 Az olaszok nem csak a hadosztályok számában, hanem létszámában is fölényben voltak. Természetesen ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az Antant-offenzíva megindulásakor a Monarchia már csak papíron létezett. Csapataink éheztek, rongyos egyenruhában harcoltak, és otthonról is csak a bizonytalanság hírei érkeztek hozzájuk. Október 24-én megindult a várt támadás. Az Antant csapatai több ponton próbálták a védelmet áttörni. A 6. hadsereg és az Isonzó-hadsereg közötti szakaszon hatalmas tüzérségi előkészítés és aknavetőtűz vezette be a hadműveletet. A támadó XIV. angol hadtest mindenekelőtt a 7. hadosztály védősávjába tartozó Papadopoli-sziget birtokba vételét erőltette, hogy onnan kedvezőbb pozícióból támadhasson tovább. A helyzet a szigeten még a megszokottnál is kedvezőtlenebb volt. Az október második felében elkezdődött esőzések nyomán a víz teljesen elöntötte a főőrsök és előőrsök amúgy is gyenge fedezékeit. A támadás először a 132-esek I. számú főőrsét érte rajtaütésszerűen, amelyet vissza is szorított. A II. számú főőrs helyzete az így már két oldalról jövő ellenséggel szemben tarthatatlanná vált, így az ezt védő 38-asok kénytelenek voltak visszavonulni. Az új védővonal a sziget közepén húzódott, amit mindenképpen tartani kellett, hiszen a korábban felépített hadihidak még álltak, elbontásukig pedig nem lehetett visszavonulni. Az angol XIV. hadtest újabb támadása 25-én visszaszorította a 68- asokat a 7. hadosztállyal együtt a Papadopoli-szigetről a Piave töltésére. Estére már csak a figyelőőrsök maradtak a szigeten. Még aznap éjjel fél 12-kor az ellenség pergőtűz alá vette a hadosztály teljes arcvonalát. A csapatok hősiesen állták a tüzérségi tüzet, de a hajnalban megindult angol tömegrohamnak ellenállni nem tudtak. A támadás kibontakozását csak a 38. és a 68. ezred makacs ellenállása és ellenlökése akasztotta meg egy időre. Itt érdemelte ki Vági Zoltán főhadnagy az ezred egyetlen Tiszti Arany Vitézségi Érmét. Ekkor a rangban legidősebb Krause Lajos ezredes, a 68-asok parancsnoka vette át az egész, erősen megfogyatkozott hadosztály feletti parancsnokságot. A hadtest A magyar gyalogság. Bp., 1937. 414. p. 235
