Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - UDOVECZ GYÖRGY: Hatvannyolcas bakák a boldogtalan hadiidőkben
előre. A szigorú parancsok értelmében az alakulatok nem pihenhettek, amíg Valjevo térségét el nem érik: „Addig nincs pihenés. Az összes parancsnokok teljes erélyűket alkalmazzák, hogy a csapatokat odáig vigyék, még akkor is, ha nagyon sok visszamaradó lenne, okvetlen előre kell menni. Valjevo környékén aztán rendezkedés lesz. ” November 13-án a hadtestparancsnokság mivel tudta, hogy előtte csupán egy szerb lovashadosztály áll, a 68-asoknak a Kolubara keleti partját tűzte ki menetcélként. Noha az előrenyomulás az igen rossz utak miatt lassan haladt, a szerb II. hadsereg helyzete kezdett reménytelenné válni. Sok volt a dezertálás, s a fegyelem is egyre inkább felbomlott. A 7. hadosztály folytatta az előretörést Osijanj-Begova Voda irányába. 14-én este a 68. ezred, az 1. népfelkelő gyalogezredtől támogatva, igyekezett az átkelést kierőszakolni az Ub patakon. 15-én este, egész napos harc után, a 68-asok Kalenicnál álltak. 16-án Potioerek táborszernagy a győzelem örömére parancsot adott ki: „Kilencnapi heves harc után egy igen szívós, számban fölényben lévő, majdnem bevehetetlen állásokban védekező ellenség ellen, 9 napi menetelés után úttalan hegységekben és feneketlen mocsarakon át, esőben, hóban és hidegben az 5. és 6. hds. vitéz csapatai a Kolubarát érték el s az ellenséget menekülésre kényszerítették. Ezekben a harcokban 8.000 szerb katona esett foglyul és 42 löveg, 31 gp. és nagymennyiségű hadianyag a zsákmány. Pihennünk azonban, a nagy áldozatok és hatalmas teljesítmények árán szerzett eredmény dacára még nem szabad, a csapatok kimagasló szelleme azonban biztosítéka annak, hogy feladatunkat Legfelsőbb Hadurunk megelégedésére, hadseregeink dicsőségére és a haza javára diadalmasan fogjuk befejezni. ”. A 7. hadosztály már 16-án este átkelőhelyeket keresett a Kolubara nyugati ágán. A folyót több helyen áthidalták és az utakat javították. A 38- asoknak sikerült a sérült, de gyalogos átkelésre még alkalmas skobalji hídon átkelve hídfőt létesíteniük. 17-én estére szinte az egész hadsereg átkelt a Kolubara keleti partjára. 18-án a 7. hadosztály Crljeni, Vreoci, Sakulja felé támadott. Baumgartner ezredes csoportjának azonban nehézségei támadtak, a 68-asok a Trija és a Crljenire vezető taligaút közötti szakaszon ugyan túljutottak, az átkelést tőlük délre megkísérlő 38-asok azonban nem. A vízszint egyre emelkedett, az utak használhatatlanná váltak a több napja tartó esőzések miatt. A hadosztály előrenyomulása 19-én nem folytatódott, sőt a hadosztályparancsnokság a 68-asok visszavételére gondolt, amit a hadtestparancsnokság nem engedélyezett. 20-án a 7. hadosztály Baumgartner ezredes csoportjával (68. gyalogezred, 12. népfelkelő ezred, 38/1. zászlóalj) kénytelen volt a további támadási iránynak nem megfelelő északnyugatdélkeleti irányban haladni, mivel a Crljeni környéki terület víz alá került. Breit József vezérőrnagy csoportja az időközben megépült fahídon a két 38-as 214
