Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén
szerezzenek a Bizánci Birodalmon belül. S éppen ez nem sikerült nekik, mert Justinianus császár egy szigorú dunai határzárral teljes mértékben megakadályozta a törekvésüket.15 így máshol kellett biztonságos hazát keresniük Ez pedig nem lehetett más, mint a Kárpát-medence. Ám itt ekkor még jól működött a gepida határvédelem a Kárpátok hágóinál, éppen ezért ezt a földrajzi akadályt megkerülve próbáltak a nomád avarok területhez, zsákmányhoz jutni. Megkerülve a hegyek karéját két alkalommal is (562 és 566-567) konfliktusba kerültek a frankokkal, akikkel furcsa békekötéseket alkudtak ki.16 Eközben fő ellenségeik, a türkök is megérkeztek a steppe európai határára, így mindenképpen lépnie kellett Bajánnak egy biztonságos, védhető határú ország megszerzése érdekében. A Kárpát-medence belső háborúi oldották meg a problémát. Itt ugyanis a gepidák - akik az Alföld, Erdély és a Délvidék (Sirmium) urai — és a Dunántúlt birtokló longobárdok hosszú-hosszú ideje tartó belháborújának kimenetele éppen Bizánc magatartása miatt kétesélyessé vált. Kihasználva ezt, a longobárdok szövetséget ajánlottak az avaroknak. Ezt Baján némi vonakodás után elfogadta, ám kemény feltételeket szabott. Követelte a gepidák országát, a longobárd állatállomány 1/10-ét, de ami számára a legfontosabb volt: a vezetőket, akik seregeit átvezetik a számukra ismeretlen hágókon. A küzdelem a gepidákkal egyoldalú és igen rövid volt. Az avar seregek megsemmisítő csapásokat mértek az ellenálló gepidákra 567-ben. A teljes Alföld és Erdély az avarok birtokába került, amivel Baján kettős sikert könyvelhetett el. Egyrészt biztos és védhető határokkal rendelkező hazát szerzett népének, másrészt ezt úgy tette, hogy népének olyan környezetet biztosított, melyben - legalábbis átmenetileg - ugyanúgy élhetett, mint azt korábban megszokta. Ráadásul még az állatállományt is feljavította. Márpedig az közismert, hogy a nomádok körében a gazdagság fokmérője az állatállomány nagysága volt. így kerültek az avarok, az igazi avarok a Kárpát- medencébe. A továbbiakban már nem kívánom az avar történelem esemény-, gazdaság-, társadalom és kulturális történetét részletezni, csupán azt a tényt kívánom hangsúlyozni, hogy egészen 626-ig, Bizánc szerencsétlen ostromáig, Európa egyik katonai nagyhatalmáról beszélhetünk a Kárpát-medencében. 16 Uo. 22-23. p. Uo. 24. és 31-32. p. 17
