Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén
A fordulópont a 626. év! Innentől számítjuk a bajáni avar birodalom meggyengülését. A területvesztések után a hatalmi szféra is összeszűkült, de még mindig a bajáni dinasztia uralkodott annak ellenére is, hogy 630 táján a birodalom másik nomád komponense - a bolgárok - is igényt tartottak a kagáni trónra. Kik is ezek a bolgárok? Van-e a forrásokban nyomuk, s igazolják-e régészeti leletek jelenlétüket a Kárpát-medencében? Újabb keleti betelepülés az Avar Birodalom területére (595 táján) Theophylactos Simocatta VII. 8., 11. in. Et 16-17.: „Ezekről a győzelmekről küldött értesítést követek útján a türk kagán Maurikios császárnak... Ugyanebben az időtájban a tarniachok és a kotragérok - ezek is var és chunni közül valók - megszöktek a törköktől és Európába menekülve az avarok kagánjának népeihez csatlakoztak. Azt mondják a zabenderek is var és chunni nemzetségből valók. Az avarok így létrejött erőgyarapodása tízezer harcosra rúgott. ”17 Ezen forrás értelmezésénél az igazi nagy problémát az jelenti, hogy mit is kell azon érteni, hogy „Európába menekülve az avarok kagánjának népeihez csatlakoztak”. Szádeczky-Kardoss Samu úgy fogalmaz, hogy: „Az sem mondható meg bizonyosan, vajon az avar kagán fennhatósága alá helyezkedő keleti jövevények a Kárpát-medencébe vándoroltak-e, vagy valahol a Pontus vidéki steppén álltak meg. (Lehet ugyanis, hogy a törkök visszahúzódásával párhuzamosan már akkor beletartozott az avarság hatalmi szférájába az Al-Dunától az Azovi- tengerig terjedő övezet.) Egy bizonyosnak látszik: az első avar kaganátus csúcspontját 600-620 körüli időkben érte el, s ebben bizonyára szerepe volt annak a tízezer jó steppel lovasnak, aki ekkor csatlakozott az avar főség alatt álló törzsszövetséghez. ”.18 Ha azt a kérdést, hogy érzékeljük-e ezt a vándorlást, a régészeti anyagban csak egy bő évtizeddel ezelőtt tettük volna fel, akkor egy bizonytalan - talán, hogy majd az újabb kutatások eldöntik -, esetleg egy még bizonytalanabb mozdulattal széttárt kéz lehetett volna a régészek válasza. Ma már feltehetően többet tudunk mondani ennek a forrásnak az értelmezése kapcsán is. Az 1990-es évek kutatási eredményei, elsősorban Lőrinczy Gábor kitűnő tanulmányai nyomán, a Tiszántúlon körvonalazódott egy olyan régészeti csoport, amely sok-sok szállal kötődik a kelet-európai steppe lovas nomád népeinek régészeti hagyatékához. Nem csupán a tárgyi emlékanyagban, hanem 17 18 18 Uo. 107 p. Uo. 108. p.
