Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest száz ezreket szereztem a vármegyének.” Küry Albert alispán 1867–1926
A vármegye közgyűlése 1919. szeptember 6-án tárgyalta az alispán nyugdíjazási kérelmét és hozott határozatot arról, hogy Küry Albert alispán nyugdíját - az előírásoktól eltérve - „méltányosságból a nyugdíj szempontjából számításba vehető javadalmazás teljes összegében állapította meg”.125 A törvényhatóság tagjai és a helyi közvélemény számára is köztudott volt, hogy az alispánt és családját a proletárdiktatúra idején nagyon súlyos anyagi károk érték, a köztiszteletben álló tisztviselő egészsége nagymértékben megrendült. Bíró Mátyás fegyverneki bizottsági tag ezért egyéni indítványt nyújtott be annak érdekében, hogy a köztiszteletben álló alispán egészségének helyreállítását segítendő, fél éven át havonta 5 ezer korona, míg a „vörös haramiák által okozott kártétel - jobban mondva teljes vagyoni tönkretétel némi kárpótlása fejében” egy összegben 50-100 ezer korona megyei segély szavaztasson meg Küry Albertnek.126 A leköszönő alispán azonban külön írásbeli indítványban kérte a közgyűlést, hogy a számára kiutalandó segélytől - morális és emberiességi szempontokra hivatkozva - tekintsen el. „Miután nem sikerült ezen indítvány visszavonását eszközölnöm, méltóztassék megengedni, hogy írásban tehessek ezen ügyben előterjesztést. ” - vezette fel beadványát az egykori alispán.127 Majd belső, etikai megfontolásokra hivatkozva, és mély háláját kifejezve „ezen emberi szempontból meghatóan szép és [...] minden tekintetben megtisztelő indítvány[á]ért ”, arra kérte a törvényhatósági bizottságot, hogy „méltóztassék ezen indítványtól eltekinteni”. Küry Albert az őt jogszerűen megillető járandóságokon túl semmilyen anyagi támogatást nem volt hajlandó elfogadni, jóllehet szerény vagyona jelentős részben odaveszett a proletárdiktatúra idején. A segélyt visszautasító, köztisztviselői pályájára is visszatekintő, vallomásszerű folyamodványában a megrendült egészségű alispán az emberi és tisztviselői példamutatás rendkívül szép példáját adta: „A sors nem áldott meg számot tevő anyagi javakkal, ilyeneket gyűjteni hosszú tisztviselői pályám alatt sem időm, sem hajlandóságom nem volt. Szégyennek tartottam volna köztisztviselő létemre vagyonszerzés után járni, erre a minden időmet lekötő hivatali munka nekem időt sem hagyott, nem is hagyhatott, hiszen a közkötelességeinek élő tisztviselő nem ér rá üzletek kötésére és gondját csak az képezheti, hogy a köznek gyűjtsön, de a nyerészkedés leikétől teljesen távol maradjon. Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest száz ezreket szereztem a vármegyének. Az a sors MNL JNSZML Alispáni iratok 8725/1926. MNL JNSZML Alispáni iratok 5598/1920. Bíró Mátyás bizottsági tag indítványa Jász- Nagykun-Szolnok Vármegye Törvényhatósági Bizottságának. Fegyvernek, 1919. október 6. Uo. Küry Albert nyugalmazott alispán indítványa segélyezése ügyében. Szolnok, 1919. október 14. 187
