Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest száz ezreket szereztem a vármegyének.” Küry Albert alispán 1867–1926
akarata volt s abban meg kell nyugodnom, hogy az a kevés a mivel bírtam, a forradalom martalékává lett. Ha nehéz szívvel is, el kell viselnem. Hiszen mások is sokat vesztettek és nem egy ember koldussá lett ama nehéz hónapok alatt. A szegénységet, nélkülözést tűrni tudom. ”. Meggyőződése szerint a törvényhatósági bizottság e szegénységet nagymértékben enyhítette azzal, hogy az alispán járandóságát több mint évi ezer koronával magasabban állapította meg az előírthoz képest, és lemondása után fél évig lakhatást biztosított az alispáni családnak a vágy megyeházán. Küry Albert morális okok miatt egyszerűen nem tartotta volna elfogadhatónak ezen felül bármilyen anyagi támogatást is elfogadni, hiszen a közigazgatás vezetőjeként pontosan látta: 1918-19-ben „a vármegyét magát is nagy károk érték, ennek következtében az adózókra fokozott terhet lesz kénytelen kiróni, azután a reánk következő években a kulturális és humanitárius érdekek istápolására az eddiginél szintén többet kell áldoznia, ezt parancsolják a sociális eszmékkel teli idők. Nincs tehát a mélyen tisztelt törvényhatósági bizottságnak most arra ereje, hogy egy volt alkalmazottjának rendkívüli segélyeket adhasson. Ezért vagyok kénytelen kérni a nemes lelkű indítványozó javaslatának mellőzését. ”. A nehéz időket átélt egykori alispán önmagára már nem gondolva, csupán családja számára kért a jövőben támogatást: „Érzem és remélem, hogy földi életem fonala rövidesen ketté szakad, ha akkor a tisztelt törvényhatóságnak irántam tanúsított nagylelkűsége szegény családommal szemben meg fog nyilatkozni, azért síromban is hálás leszek, de most életemben, had viseljem azt a szegénységet, testi és lelki szenvedést, mely az én szeretett vármegyém szolgálatában Isten akaratjából - de főként embertársaim vaksága következtében sorsomul jutott. ”. Küry Albert szavaiban az önfeláldozó, áldozatkész szolgálat, a közösség iránti kötelességtudat és a megbocsátásra képes keresztény emberbaráti szeretet egyaránt ott rejlett. Pozíciójából eredően minden bizonnyal az alispánnak lehetett a legszélesebb körű tapasztalata arról, hogy 1919-ben a vármegyében milyen közállapotok, mekkora szegénység és nélkülözés lehetett. Ezért is olyan megrendítő az az önzetlen, nagyfokú szociális érzékenységről tanúbizonyságot tevő felajánlás, amelyet beadványa végén tett a megyében élő, még nála is nehezebb sorsú emberek számára: „Ha ennek dacára úgy látná a tisztelt törvényhatósági bizottság jónak, hogy a beadott indítványt helyeselje és némű áldozatot hozzon, úgy kérem juttassa adományát nálam szerencsétlenebbeknek: a hadi árváknak és saját hibájokon kívül ínségbe jutó fizikai - munkás - testvéreimnek. A vármegye állandó választmánya a törvényhatósági bizottságnak azt javasolta, hogy a „nyugalmazott alispán kérelmére a jutalmazástól tekintsen el, de ismételve fejezze ki teljes elismerését annak önfeláldozó és puritán 188
