Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)

TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén

hiányzik, ahová a Szerzők feltételezik Attila székhelyét. Vajon mi indokolhatja azt, hogy olyan területre telepítette a Nagykirály központi orduját, ahol saját népe nincs jelen? Ugyanakkor Pannóniában a gazdag hun temetkezéseket szinte körülölelik a szebbnél-szebb hun temetők. A gazdag Szikáncsi aranylelet is olyan vidékről került elő, ahol a hun leletek sűrűsödnek, ahol jelen van a keleti származású hun lakosság.

Mindezeket komolyan megfontolva csak azt mondhatjuk, hogy Attila palotájának bánhalmi lokalizálása csupán egy szép eszmefuttatás. Nem több és nem kevesebb, mint sok-sok hozzá hasonló, ám korabeli forrásokkal nem tökéletesen alátámasztható álomkép.*

Avarkor-e az avarkor? A Kárpát- medence népessége 567-568 - 829 között

A XX. századi történetírás egyik legnagyobb toposza az, hogy a magyar honfoglalást megelőző időszakban, évszázadokban a Kárpát-medence urai az avarok voltak.

Ezt olvashatjuk bármelyik tankönyvben, amely - az általános iskolától az egyetemig bezárólag - a VI-IX. század történelmével foglalkozik. Ezt olyan szinonimákkal gazdagíthatjuk, mint avarkor - az avarok kora - az avarság kora. A régészeti irodalomban még találkozunk a kora-, közép-, és késő avarkor terminológiával is. Másképpen fogalmazva: Árpád magyarjainak honfoglalását megelőzően a Kárpát- medence urai az avarok voltak, ezen a földön avarok éltek.

De kik is ezek az avarok? S éltek-e egyáltalán avarok a Kárpátmedencében a magyar honfoglalás, 894-895 idején?

Az első kérdésre viszonylag egyszerű a válasz. A kelet-európai steppén valamikor az 550 es évek második felében feltűnik egy korábban ismeretlen törzsszövetség - „nép” -, akik magukat avaroknak nevezik, vezetőjüket pedig Baján kagánnak. A bizánci forrásokban legelőször az 552. év bejegyzéseinél találkozhatunk velük, de az első valódi megjelenésük Bizáncban 557 decembere és 558 februárja közé tehető. Nem lehettek akárkik, hiszen még a „világ fővárosának” számító birodalmi főváros lakói is összesereglettek érkezésük alkalmával.14

Ekkor már a kelet-európai steppe urai voltak, minden arrafelé lakó nép nekik hódolt. Egyik legfontosabb céljuk az volt, hogy biztonságos szállást

Megj.: Az e tanulmány szerzője által megfogalmazott kritikával nem értünk egyet. Szikszai Mihály írása ugyanis „csupán” egy korabeli levéltári forrás ismertetésére szorítkozik, nem foglal állást Attila sírjával kapcsolatban. (A szerk.)

SZÁDECZKY-KARDOSS Samu: Az avar történelem forrásai. Magyar Történeti Könyvtár. I. köt. Szeged, 1992. 14-18. p.

16