Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest száz ezreket szereztem a vármegyének.” Küry Albert alispán 1867–1926
ki végeztetett.112 A megfélemlítés jegyében a tanácshatalom a megyében élő egykori főispánokat, gróf Almásy Imrét, gróf Szapáry Györgyöt, Kuszka Istvánt és Lippich Istvánt letartóztatta, és a fővárosba szállította, míg a proletárhatalommal nem szimpatizáló szolnokiakat a törvényszéki fogházban tartották fogva.113 1919 nyarán a katonai helyzet miatt egységes vármegyei közigazgatásról nem lehetett beszélni, a románok által megszállva tartott tiszántúli részeken ugyan részlegesen visszatértek a települések korábbi vezetői, de a megye Tiszán innen lévő részein továbbra is a tanácshatalom maradt uralmon, a megyeszékhely - stratégiai jelentősége miatt - ráadásul még frontvárossá is vált. 1919. július 20-án a Vörös Hadsereg Szolnokról indította meg a később tragikusnak bizonyuló utolsó, tiszántúli offenzíváját a román csapatok ellen.114 A támadás rövid előrenyomulás után még a megye területén összeomlott, a román hadsereg július 29-30-án átkelt a Tiszán, Szolnokot is elfoglalva elindult a főváros irányába, a Forradalmi Kormányzótanács pedig a katonai összeomlás következtében augusztus 1-jén lemondott. A világháború, a proletárdiktatúra és a román megszállás rendkívül súlyos következményekkel járt a vármegye és a megyeszékhely életében. A Tisza által kettészelt megye katasztrofális emberi és anyagi veszteségeket szenvedett el a háborúk, illetve a román hadsereg rekvirálásai miatt, de a legnagyobb sebeket a vörösök kegyetlenségei, majd az azt követő ellenforradalmi megtorlás okozta a lelkekben. A legsúlyosabb veszteség a több hónapon át frontvárossá vált Szolnokot érte; a románok ágyúzásai, illetve a Vörös Hadsereg katonai akciói komoly károkat okoztak a Tiszához közelebb eső lakó- és középületekben, így az alispánnak és családjának otthont adó megyeházában is.115 Egy későbbi jelentésből tudjuk azt, hogy nagyon komoly anyagi károk érték a vármegyei adminisztráció központját és személyesen az alispánt is: „[...] kifosztották és tönkre tették részben a vörös katonák, részben a lövegek az egész megyeházát. Augusztus hó folyamán - mikor az elszéledt és elmenekült tisztviselők előkerültek, a romokból szedtek össze egy néhány darab bútort, mert a bútorok legnagyobb része is teljesen tönkre ment úgy, hogy ma leltárról vagy leltári tárgyakról beszélni sem lehet s a viszonyok javulásával az egész megyeházat újra kell bútorozni. ” - foglalta össze a megyeháza tragikus helyzetét Alexander Imre 1919 novemberében, a Küry Albert nyugdíjazása CSEH G. 2006. 106-107. p. KELE J. 1927. 260-261. p. CSEH Géza: Támadás és összeomlás a tiszai fronton. A Vörös Hadsereg hadműveleti naplójának feljegyzései. (1919. július 1-31.) In: ZOUNUK 4. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve (Szerk.: Botka János) Szolnok, 1989. 397-418. p. KELE J. 1927. 275. p. 182
