Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest száz ezreket szereztem a vármegyének.” Küry Albert alispán 1867–1926
- a gyorsan változó események viharában kevés tájékozódási ponttal ugyan, de politikai értelemben azonosulni tudott a forradalom vívmányaival, a demokratikus átalakulás és a köztársasági államforma eszméjével. A működése során a közösséget, a vármegye lakosságát előtérbe helyező, szociális érzékenységgel, illetve morális és vallási alapokon álló, szilárd ideológiai meggyőződéssel rendelkező alispántól nem állt távol a - vagyon- és közbiztonságot, demokratikus jogokat biztosító - néphatalom eszméje. Mindez természetesen nem jelentette azt, hogy a további radikalizálódással, majd a kommunizmus ideológiájával és a proletárdiktatúra bármely eseményével rokonszenvezni tudott volna. Kortársai többen is úgy gondolták, hogy a „közszeretetben álló alispánunk különbenis (sic!) gyenge fizikumát a kommunizmus borzalmai annyira megviselték, hogy elbetegesedett”.'00 A háború utolsó évének végén, már a forradalom győzelme és a köztársaság kikiáltása után készített jelentésében saját maga helyzetét így értékelte: „Én magam, mélyen tisztelt közgyűlés, amint azt a rendkívüli közgyűlésen is kijelentettem, látva azt az ellenszenvet, mely a háború ínséges nélkülözései folytán legtöbbet szenvedett vagyontalan tömeg lelki keserűségének feszítő erejével a helyi hatóságok egyes tagjai ellen - kevés esetben igazságosan, legtöbb esetben a szenvedély viharos méltánytalanságával - kitört, látva a vagyon és személy biztonságot veszélyeztető magatartást, melyet a legalsó népréteg különösen az első napokban tanúsított, látva végül a közigazgatás közhasznú és nélkülözhetetlen munkájának tényleges végrehajtó hatalom híiján (sic!) való megakadását, csak legteljesebb kötelességérzetem minden erőmmel való összeszedésével, a vármegye közönsége és szenvedő hazám iránti lángoló szeretetem és elszántságom mellett voltam és vagyok képes állásomon megmaradni és dolgozni, s erre is csak addig érzek akaratot és erőt, míg a vármegyének abszolút bizalmát bírom; ha e bizalom nem megszűnik, hanem csak meggyengül s ezzel a nagy közönség támogatása nehéz feladatomban erejéből veszít, úgy egy percig sem kívánom tovább az alispáni széket elfoglalni. ”.* 101 Küry Albert a háborús évek legnehezebb időszakában, a társadalmi földindulás, a külső támadás fenyegető pillanataiban csak a vármegye közönségének megkérdőjelezhetetlen támogatásával volt hajlandó vállalni emberfeletti terhekkel járó megbízatását: „addig, míg a törvényhatóság kívánja, meg akarom hozni azt az áldozatot, hogy helyemen maradjak, de ismételve hangsúlyozom, hogy csak a bizalom teljes birtokában. Ezt a bizalmat dr. Hubay Miklós: A szeretet soha el nem hervadó koszorújával övezett 5 sírbolt a szolnoki kálvinista temetőben. III. rész In: Nemzeti Jövőnk, Szolnok, 1938. október 22. MNL JNSZML Alispáni iratok 8725/926. Alispáni jelentés az 1918. év szeptember, október és november hónapokról. Küry Albert alispán. Szolnok, 1918. december 1. 177
