Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)

TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest száz ezreket szereztem a vármegyének.” Küry Albert alispán 1867–1926

pedig nem kérem, mert annak kéretlenül kell meglennie, ha már kérnem kell, úgy nem vagyok reá érdemes.

had viseljem azt a szegénységet, testi és lelki szenvedést, mely az én szeretett vármegyém szolgálatában [...] sorsomul jutott”

Időközben a vármegye közigazgatásának összetartása és működtetése, illetve a közbiztonság fenntartása, a közellátás, a közsegélyezés szervezése érdekében kifejtett több éves heroikus küzdelem felemésztette az alispán energiáit. „Harminc esztendeje szolgálom vármegyémet, mostani helyemre nem vágyakoztam, nem törtettem, hanem hatalom támogatása nélkül a közbizalom egyhangú megnyilatkozása folytán kerültem; igyekeztem csekély erőm megfeszítésével e bizalom megtartását kiérdemelni; de ötödfél esztendő háborús közigazgatásának idegromboló munkája és a felső hatóságok által támasztott sok lehetetlen követelés teljesítése körüli erőfeszítő feladat energiám nagy részét felemésztette s így ha teljesen kimerült nem is, de fáradt vagyok. Ezt megvallani nem szégyenlem, sőt férfias kötelességemnek érzem. Hangos szóval kérek azért mindenkit: ha a vármegye az igazgatást új frissebb kézre óhajtja bízni, minden tartózkodás nélkül szóljon, én a legkisebb keserűség híjján köszönettel veszem az őszinte szót és minden erőmmel megszívlelem. ” - írta az 1918-as év utolsó alispáni jelentésében.102 1918 végére az erős családi és valláserkölcsi támasz ellenére Küry Albert fizikailag és szellemileg is teljesen kimerült. Az alispán ezért 1918. december 14-én úgy döntött, vármegyéjének úgy használ a legjobban, ha lemond megbízatásáról. „A forradalom kitörésével a vármegye közigazgatásának menete sohasem tapasztalt fennakadást szenvedett, mondhatjuk teljes csődbe jutott; azóta a vidéki administratiot nem annyira a törvényes hatósági szervezet, mint inkább a helyi nemzeti tanácsok látják el, néhol tűrhetően, sőt kielégítő módon, néhol azonban egyenesen károsan. Községi jegyzőink jelentékeny része a tömeg ellenszenves, sőt ellenséges hangulata folytán helyét elhagyni volt kénytelen, öt főszolgabírónk közül négy lemondott, hat r. t. város polgármestere közül négy elhagyta a helyét s vissza sem tért. A közbiztonsági viszonyok nagy mértékben meg vannak zavarva, a kormány nem képes megbízható karhatalmi szerveket teremteni, a csőcselék azt teheti, amit akar, nincs rendőr, nincs hatóság, nincs bíró, az államhatalomnak nincs semmi tekintélye. Az állapotok sanálása iránt tett felterjesztésemet a kormány nem fogadta el s így radikális és czélravezető intézkedés megtétele ki van zárva. Közélelmezési állapotaink a legszánalmasabbak [...]. Röviden kifejezve tönkre ment a hatóságok tekintélye, nincs rend és közbiztonság, nincs karhatalom, nincs tűrhető közellátás. ” - foglalta össze 1918 decemberében a

102 Uo.

178