Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest száz ezreket szereztem a vármegyének.” Küry Albert alispán 1867–1926
tömeg szenvedélyes gyűlölete sok helyen éppen az elöljárók ellen fordult, távozásukat követelve s fegyveres karhatalom hijján a hatóság rendet nem teremthetett. ” - foglalta össze elkeseredetten az alispán 1918. december 1-jén készített beszámolójában. A társadalmi összefüggéseket is felvillantó, a problémákat nemcsak tényszerűen közlő, hanem azok okait is bemutató helyzetértékelése azonban ezzel nem ért véget. Politikai elemzésében rámutatott a problémák forrására is: „Nagy baj, hogy sem a hazatérő katonák, sem a többi munkás-elem legnagyobb része dolgozni nem akar, él tétlenül, magát ingyen kívánja eltartatni s ezzel a consolidálás folyamatát késlelteti, úgy az ország, mint saját erejét is gyengítve. [...] Messze kiemelkedik e vigasztalan állapotok között a Socialdemocrata szervezett munkásosztály fegyelmezett, iskolázott, felelősséget érző csoportja; ezek ma a becsületes, kitartó munka, a rendfenntartás legértékesebb tényezői, az állam rendjének, biztonságának legerősebb oszlopai, a kiket példányképül vehetünk. ”. A forradalmi események által előidézett politikai földindulás, az államhatalom meggyengülése, a külső katonai fenyegetés növekedése, a társadalom belső feszültségeinek felerősödése a vármegyék életére is rányomta bélyegét. „A történelem rohanó kereke most napok alatt évtizedeket fut be. Közgyűlésünk óta Magyarország a köztársasági kormány formát szabta meg maga részére. Sorsunkról döntöttünk, a nép szava Isten szava. Nincs és nem lehet olyan becsületes magyar ember, aki ma első és legfőbb feladatának ne tekintené az új demokrata ország megerősítését, belső rendjének megalapozását, helyreállítását s a népkormánynak nehéz nagy feladataiban való odaadó támogatását. ” - foglalta össze az elmúlt hónapok megrendítő sebességgel zajló közpolitikái eseményeit az alispán." Küry Albert alispán - tehetetlenül és megfáradtán szemlélve a széthulló régi közigazgatás romjait - nem politikai babérokra törve, hanem mindenekelőtt a nemzet és a vármegye lakóinak érdekeit szem előtt tartva, együttműködésre lépett a szolnoki nemzeti tanáccsal. „A legteljesebb elismeréssel kell megemlékeznem a szolnoki nemzeti tanács vezetőiről és több tagjáról, a kik hetek óta éjet-napot egygyé (sic!) téve, intézik e városban a legfontosabb ügyeket; a rend és biztonság megőrzését, a közélelmezést, közsegélyezést, sőt a rendbontók ellen az itteni nemzetőrség segítségével a vidék többi községében is eredményes munkát végeztek. Büszke vagyok rá, hogy e tanács tagjai közé meghívott és e szomorú viszonyok közt talán az egyetlen vigaszom, hogy velük karöltve dolgozhatom. ” - írta az 1918. december 20-ra összehívott törvényhatósági bizottsági ülésre készített jelentésében. Miként az a fenti mondatokból is kiderül, Küry Albert a vármegyei közigazgatás első számú vezetőjeként - látva, hogy a korábbi államhatalom már nem képes összetartani és működtetni a végrehajtó hatalmat 99 99 Uo. 176
