Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén
MADARAS LÁSZLÓ HUNOK, AVAROK, MAGYAROK A KÖZÉP-TISZA VIDÉKÉN I. Hunok, avarok, magyarok - e három nép neve összefonódott a köztudatban éppúgy, mint a történeti, régészeti szakirodalomban. Ilyen vonatkozásban számos alkalommal találkozhattunk velük múzeumi kiállítások címeként (lásd pl. a szegedi Móra Ferenc Múzeum korábbi régészeti kiállítása). De a szépirodalomnak és a képzőművészetnek is gyakran együttes témái ezek a népek, sokszor jelennek meg úgy, hogy nem igazán tudjuk eldönteni, melyikükről is van szó. Ez azonban nem véletlen. A magyar krónika irodalomban a hunok az első honfoglalók, az avarok egy kicsiny része pedig még Árpád magyarjaival is találkozhatott. Nem egy nyelvész és történész állítja azt, hogy Várkony helyneveink az avarok „Varkhun” nevéből eredeztethetők, s mint ilyenek, az avarság továbbélésének bizonyítékai. Egy sor további közös ismérv is együvé tartozónak láttatja ezeket a népeket. Mindegyikükről elmondható, hogy valamely népvándorlás-hullámnak a nyomán kerültek a Kárpát-medencébe. Igaz rájuk, hogy a keleti steppék gyermekei, hasonló gazdálkodással, társadalmi szerkezettel. Egyaránt jellemző motívumuk a nagyállattartás, s mindháromra úgy tekintett koruk „modern Európája”, mint Isten ostorára, valamiféle égi büntetésre, melyet Istenük küldött rájuk bűneik miatt. A sorból - kicsit igaztalanul - kimaradt a negyedik híres steppei lovas nomád nép, a szkíták, akik szintén gyönyörű emlékeket hagytak hátra a Kárpát-medencében (pl. a tápiószentmártoni és zöldhalompusztai arany- szarvasok, esetleg a Szentes-vekerzugi kocsi temetkezés). Ez feltehetőleg azért alakult így, mert a szkíták élete időben távol esik a nagy népvándorlásoktól, s a történeti emlékezet már ekkora időtávolsággal nem tud mit kezdeni. Ennyi bevezető után tekintsük át, hogy milyen emlékanyagot találunk ezen a tájon a fenn nevezett népek hagyatékában. 9
