Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 27. (Szolnok, 2013)
TANULMÁNYOK - MADARAS LÁSZLÓ: Hunok, avarok, magyarok a Közép-Tisza vidékén
A hunok és a hun kor „A 376. év nyarának vége felé kezdett szállingózni a hír, hogy a Kárpátok és a Volga közt elterülő hatalmas síkságon rémisztő események zajlottak le. Egy korábban legfeljebb hírből ismert ellenség erős népeket igázott le, megdöntötték a keleti gót Ermanarik birodalmát. Hírük s nevük alig előzte meg őket. ... ”l így kezdődik Béna István hunokról és nagykirályaikról írott monográfiája. Ebben az évben tűnnek fel Európában a hunok, hogy azután egészen 453-ig, Attila haláláig ők szabják meg az események folyását. Ekkor fő erőik még a Kárpát-medencétől távol tanyáznak, székhelyüket az alföldi síkságra majd csak valamikor 425 körül helyezik át.2 Persze eközben sok minden történik az alföldi tájon. Anélkül, hogy itt és most részletes történeti ismertetőt tartanánk, hiszen ennek a szakirodalomban bárki utána nézhet, jelen tanulmányunkban a megtalált régészeti leletek bemutatására törekszünk csupán. Mindjárt egy eléggé elkeserítő ténnyel kell kezdenünk. A Körösöktől északra, a Közép-Tisza vidéken nemigen találunk igazi hun leleteket, mindösszesen egy adatunk van. Nagyrév határában, 1980-ban szőlőtelepítés során földmunkákat végeztek. Az igen nagy kiterjedésű felületen különböző korú leletek kerültek elő. Az őskori és középkori leletek mellett előkerült egy nagyméretű hamvasztásos sír. A sírgödör mélysége 320 cm, szélessége 240 cm volt. A hamvak fölé a gödrön belül valamiféle fa építményt emeltek. Ezt a sírgödör négy sarkában előkerült egy-egy 25 cm mély cölöplyuk jelezte. A sírt sajnos teljesen kifosztották a halottrablók. így történhetett meg, hogy a hamvak egy része már 125 cm mélyen előkerült, közöttük mi csak egy vas fibula töredékét, egy bronz csörgőt, egy bronz karikát és egy kard bronz markolat- vagy tokvégét találtuk meg. Az együttes legérdekesebb darabja egy ember alakú agyagbábu volt. Az alig 2,5 cm nagyságú figurán két beböködött pont jelöli a szemeket, az orr helyén egy pici „vasdrót” található. A tárgyat annak alsó harmadában átfúrták, s a furatban egy vastengelyt helyeztek el, feltehetőleg ezen foroghatott. Rendeltetése sajnos nem meghatározható, valószínűleg valamiféle kultikus célt szolgált. Sajnos az általam ismert régészeti anyagban jelenleg párhuzam nélkül áll. 1 2 10 BÓNA István: A hunok és nagy királyaik. Bp., 1993. 9. p. Uo. 44-48. p.
