Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „A földért harcolni kell!” Adalékok a második világháborút követő földosztás történetéhez
lecsíptek, illetve az úri, vagy egyházi javadalmi birtokok49 száz holdas határát is szűkebbre vonták. Veres Péter parasztpárti politikus a földigénylő bizottságok első országos kongresszusán mondott beszédében több olyan példát is megemlített, melyek ezen általánosan előforduló problémákként jellemezték a földosztás országos véghezvitelét: „A 100 holdon felüli birtokok 100 hold alatti részét kérni lehet kisajátításra. Ha az illetők nem maguk gazdálkodnak rajta, az Országos Földbirtokrendező Tanács majdnem minden esetben a földigénylők javára dönt. [...] Az öt párt megegyezése alapján a parasztbirtok 200 holdig sértetlen. A községi földigénylő bizottságokra van bízva, hogy megállapítsák: ki a paraszt és ki nem. [...] Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon kisbirtokos parasztság is van és óvakodnunk kell ezt a tömeget reakcióssá tenni, nehogy úgy járjunk, mint 1919-ben. Politikai belátásra is szükség van. ” 50 Rendkívül fontosnak bizonyult a földreform rendelet azon pontja, mely a földek elkobzását politikai okok alapján lehetővé tette. Az OFT elnöke is tisztában volt az ebből eredő visszaélések lehetőségével: „Elkobzások igazolása. Mi nagyon jól látjuk ennek a kérdésnek a keservességét. Akárhogy is tudjuk, nem elég valakire csak rámondani: ez mindig a nép ellensége volt. Nagyon sok községben politikai ellenfelektől elvették a földet, valódi fasisztáktól pedig nem kobozták el. [...] Egyszerűen úgy, hogy én tudom miről van szó és elveszem, - úgy nem lehet mert nem akarunk anarchiát csinálni, nem zűrzavar kell itt, hanem rend!”.51 A földreformról szóló rendelet tehát egy különösen fontos jogot biztosított a helyi földigénylő bizottságok számára: az ő feladatuk volt annak megállapítása, hogy milyen birtokot kell, mint hazaárulók, háborús- és népellenes bűnösök földjét elkobozni minden kárpótlás nélkül. Ez azt jelentette, hogy a földigénylő bizottságok az elkobozandó birtokokról szóló határozataikban nem voltak kötve sem népbírósági, sem igazoló bizottsági döntéshez. Kizárólag saját belátásukra és jogérzetükre támaszkodva mondhatták ki, hogy kinek a földjét kell elkobozni. Mindez szükséges volt a földreform meggyorsítása érdekében, elkerülendő a bizonyítással járó jogi 49 Az egyházak részéről például több panasz érkezett az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz abban a tárgyban, hogy a földigénylő bizottságok a javadalmi ingatlanok kiszámításánál alapul veendő 100 kát. holdak megállapításánál a temető és templomföldeket is figyelembe vették. Az OFT ezt az eljárást határozatban helytelenítette, ám kérdéses, hogy a kész tények elé állított egyházi személyek mennyiben tudtak ezen állásfoglalásnak utólag helyi szinten érvényt szerezni. PSZL 274/13/28. 1945. júl. 14. 50 PSZL 38/-/1. 1945. szept. 8-9. 51 Uo. 420
