Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „A földért harcolni kell!” Adalékok a második világháborút követő földosztás történetéhez
hercehurcát, ugyanakkor kiváló alkalmat teremtett egyes földigénylő bizottságoknak, hogy a részükre biztosított joggal ne csak éljenek, hanem visszaéljenek. Könnyű volt átesni a ló túloldalára, amivel az MKP vezetése is előre számolt, ám többre értékelték a „reakcióra” mérhető azonnali csapás várható politikai nyereségét, mint a túlkapások okozta presztízsveszteséget. Éppen ezért inkább bátorították, mintsem önmérsékletre intették tagjaikat: „A földigénylő bizottságoknak, anélkül, hogy az önkényeskedés hibájába esnének, bátran élniök kell a földreformrendelet által számukra biztosított joggal. Sokkal bátrabban és erélyesebben mondhatják ki, hogy az elmenekültek, a régi rendszer népellenes elemei, a reakció támaszai, a vitézek stb. bűnösök, - a rendelet értelmében - földjük tehát elkobzandó. A földreform végrehajtását tehát ilymódon összekapcsolhatják a reakció elleni harc kiszélesítésével és az állami, közigazgatási szervezet megtisztításának munkájával. Vigyázni kell azonban arra, hogy [...] Nem szabad a gazdag parasztot „népellenessé” nyilvánítani csak azért, mert rosszul bánt a béresével. ”.52 Érdekes vita alakult ki például ebben a kérdésben az Országos Földbirtokrendező Tanácsban Kerék Mihály és Donáth Ferenc között, amikor is Kerék kifogás tárgyává tette, hogy földbirtokok elkobzásakor a nem mindig érdektelen földigénylő bizottsági tagok mellőzték az elkobzást szenvedő fél meghallgatását. Donáth szerint ez legtöbb esetben azért nem történhetett meg, mivel a tulajdonos elmenekült, így a helyi bizottságoknak nem állt módjukban meghallgatni őket. Bár Kerék szerint a távoliét egymagában nem lehet bizonyíték arra, hogy az illető fasiszta, vagy nyilas érzelmű lett volna, az országos tanács többsége Donáth álláspontja mellett foglalt állást.53 A kialakult helyzet összetettségéről és annak a magyar viszonyokra sajnálatosan jellemző egyik kísérőjelenségéről egy volt kisújszállási rendőrtiszt visszaemlékezése ad tömör összefoglalást: „Én a Földosztó Bizottságba nem vettem részt - de vót azért elég bajom a fődosztás körül így is. Sok vót, akit a Bizottság kizárt az osztásbúi, politikai okokbul - hát továbbszolgáló őrmesternek, meg kulák-besúgónak nem vót fődosztás! -, de meg különben sem jutott mindenkinek tanya. Úgyhogy bizony megkezdődött a harc. Legtöbbnek ugye vót elrejtve egy kis ez-az, akkor ha vót egy haragosa, irígye, több se kellett - én meg csak kapkodtam a fejemet a rengeteg feljelentés közt!”.54 A földek szétosztása körül egyéb visszásságok is előfordultak. A falusiak által megalakított földigénylő bizottságok tagjai sok helyen hátrányosan megkülönböztették a gazdasági cselédeket, ami komoly 52 53 54 PSZL 38/-/1. 1945. PSZL 274/13/28. 1945. jún. 9. CSALOG Zsolt: Egy téglát én is letettem. Bp. 1989. 20. p. 421
