Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „A földért harcolni kell!” Adalékok a második világháborút követő földosztás történetéhez
hivatott személyeket.31 A megyei tanácsok feladata lett volna, hogy jóváhagyják a községi bizottságok elkobzási, felosztási javaslatát, illetve hogy az OFT határozatainak helyi szinten érvényt szerezzenek. Mint látni fogjuk, utóbbi nem minden esetben ment zökkenőmentesen. A községi földigénylő bizottságok összetételét az alábbiak szerint szabályozták: minden 20 földigénylő után választhattak egy tagot, de minimum 5, maximum 30 főből állhatott a felállítandó szerv.32 Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy végül sikerült-e a kommunistáknak döntő befolyást szerezniük e helyi szervekben, akkor elegendő Ragó Antal egyik Jász- Nagykun-Szolnok vármegyéről szóló beszámolóját idézni: „a Földig, biz.-ok 95 %-a kommunista”...33 Ez azonban nem helyi sajátosság volt, hanem az ország több táján érvényesülő tendencia, amit Rákosi Mátyás Gerő Ernőhöz íródott levele is alátámaszt: „több oldalról halljuk, hogy a földosztást lényegében a Kommunista Párt és a Földmunkás Szakszervezet végzi, ami természetesen elriasztja a törpebirtokosok és kisgazdák egy részét. [...] ennek a vonalnak a túlhajtása komolyan megnehezíti az amúgy is nehéz objektív viszonyok közt (nincs iga, nincs vetőmag, nincs szerszám stb.) folyó földosztást. [...] A Ti munkátokban is erősen hangsúlyozni kell a többi pártok bevonásának szükségességét a földreformba, valamint azt, hogy a középbirtokosok is kapjanak földet. Sajnos vidéki elvtársaink gyakran nagyon merevek, nem egyszer hatalmaskodók és meg van bennük az a tendencia, hogy kissé erőszakosak is, magukhoz ragadják e kérdésben a vezetést és ezzel ártsanak a földosztásnak és részben izolálják a pártot. ”.34 Rákosit természetesen nem a kommunisták túlzott vezető szerepe, sokkal inkább pártja elszigetelődése, az ekkor a pártvezetés által kívánatosnak tartott népfront politika, a demokratizmus látszatának teljes mellőzése aggasztotta, valamint az, hogy az ebből következő kisebb társadalmi támogatottság okán lassabban tudják csak végigvinni a földosztást. Egy 1945 tavaszán tartott előadásában így fogalmazta ezt meg: „A mi taktikánk és ezt értsék meg az elvtársak az, hogy a harcunkban lehetőleg soha ne álljunk szemben az ellenség összes erejével, hanem osszuk meg őket, mégpedig úgy, hogy egy része, ha nem is segít nekünk, legalább maradjon semleges, akkor könnyen megy a munka. ”35 Ezért minden követ meg is mozgattak, hogy SOMLYAI M. 1965. 50. p. SOMLYAI M. 1965. 49. p. PSZL 274/8/15. 1946. jún. 22. PSZL 274/7/25. 1945. márc. 27. PSZL 274/13/23. Keltezés nélkül. 416
