Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „A földért harcolni kell!” Adalékok a második világháborút követő földosztás történetéhez
Az 1940-es években hazánk lakosságának még közel fele mezőgazdaságból élt.2 Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében ennél magasabb, hatvan százalék fölötti volt az őstermeléssel foglalkozók aránya.3 Legjelentősebb hányaduk gazdasági cselédként, földmunkásként, vagy épp törpebirtokosként tengette életét. Sanyarú, kemény életükről a két világháború közötti időszakban alkotó népi írók egész sora - pl.: Veres Péter, Illyés Gyula - adott hírt, világosan bemutatva azokat a szociális feszültségeket, melyeket sem az addigi földosztási kísérletek, ígéretek, sem a kivándorlás nem voltak képesek levezetni. Vessünk egy pillantást ezekre a legszegényebb társadalmi csoportokra, kiszolgáltatottságuk okaira. A gazdasági cselédek száma (családtagjaikkal együtt) a 30-as népszámlálás adatai szerint nagyjából hatszázezerre volt tehető Magyarországon.4 Jellemzően földesúri nagybirtokokon éltek, hosszú időre szerződtek, fizetésük nagyobbrészt természetben kapták. Több mint kétszer ekkora tömeget alkottak a nincstelen, vagy 1 holdig terjedő földbirtokkal rendelkező földmunkások és hozzátartozóik. Létfenntartásuk meglehetősen alacsony nívóját számukra is a mezőgazdasági idénymunkák, valamint a folyamszabályozások, vasútépítések során végzett kubikos bérmunkák biztosították.5 A mezőgazdasági munkások harmadik csoportját az öt holdig terjedő földtulajdonnal rendelkező törpebirtokosok alkották. Mivel e talpalatnyi föld hozamából megélni képtelenek voltak, ezért ők is bérmunka vállalásával igyekeztek maguk és családjuk eltartásáról gondoskodni. Gyakran előfordult, hogy a földet magát a családtagok művelték, míg a családfő bérmunkát vállalt.6 A mezőgazdasági munkavállalás mikéntjéről rövid,- de igen érzékletes képet adnak Márta Károly szavai, aki a harmincas években Kisújszálláson volt cseléd: „Az emberpiac nálunk az istentisztelet után kezdődött, amikor jött a dobos, az összegyűlt embereknek kihirdette a városi rendeleteket, meg egyéb közlendőket. Akkor a piac egyik oldalára kiálltak a gazdák, a másikra meg azok, akik munkát kerestek. A gazdák is két csoportban álltak, külön a nagygazdák, külön azok, akiknek kevesebb holdjuk volt. Akik meg munkára vártak, azok nagy-nagy tömegben, százával, néha talán ezren is. [...] Akkor a gazdák megnézték, hogy kik is vannak ott, s átszóltak egynek-egynek, hogy 2 3 4 5 6 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp. 1999. 316. p. A felemelkedés útján (Szerk.: UNGOR Tibor) Szolnok, 1971. 58. p. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (továbbiakban: PSZL) 274-8/5. 1945. márc. 15. Uo. Uo. 408
