Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)

TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „A földért harcolni kell!” Adalékok a második világháborút követő földosztás történetéhez

jöjjön egy hétre vagy néhány napra, és szóljon esetleg még kettőnek-háromnak is. Amikor megegyeztek a napszámban, akkor ezek már indultak is ki a tanyára, vitték a krumplit, szalonnát, kenyeret, vasfazekat, mert hétfőn reggel már három órakor dolgozni kellett. ”.7

E sorokból is kiviláglik a mezőgazdasági bérmunkás tömeg korabeli túlkínálata, mely hallatlanul kiéleződött versenyt eredményezett, ami nyilvánvalóan komoly bérleszorító erőként munkált. Ráadásul azokon a vidékeken, ahol több törpebirtokos volt, a mezőgazdasági munkabéreket is alacsonyabban szabták meg, mivel ezek tulajdonosai a munkavállalói versenyben - épp kis parcellájuk jövedelméből adódóan - olcsóbban is elvállalták ugyanazt a munkát. Hallgatólagosan bevett gyakorlat volt tehát, hogy a törpebirtokosok munkabérébe betudták földjük szerény jövedelmét is. így a munkabérek alacsonyan tartását az óriási mezőgazdasági munkaerő túlkínálata és a törpebirtokok bér leszorító hatása együttesen biztosította.8

Az 1920-as Nagyatádi-féle földreform során is elsősorban ez a bérletörő szerepet játszó törpebirtokos réteg gyarapodott, országosan mintegy 300.000-en kaptak többnyire 1-2 holdnyi kis és sokszor gyenge hozamú földdarabkát. Ráadásul a nagybirtokosok távol eső, rossz minőségű földjeit is igen kedvezőtlen vételi áron az újbirtokosoknak kellett megváltani, ami komoly terhet jelentett a juttatottak számára.9 E földreform végleges országos eredményét soha egyetlen statisztika sem közölte pontosan, ám Tolnay Gábor megyénkre vonatkozó kutatása valószínűsíti, hogy nálunk az 1935. évi mezőgazdasági statisztikák alapján eddig általánosan elfogadott 4,71 % helyett 8,29 %-os földmozgás következett be a Nagyatádi-féle földreform eredményeként.10 A földreform azonban így sem hozott gyökeres változást a birtokviszonyokban, csupán a föld- és házhely-nélküliek számának csökkentésére, a szociális feszültségek ideiglenes csillapítására, a rendszer konszolidációjára szolgált. A magyarországi birtokstruktúra továbbra is a nagybirtokok fölényét tükrözte a nagyszámú törpebirtok ellenpólusával szemben. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye akkori 913.038 kát. holdas

BICSKEI Gábor: A nyughatatlan főispán. Bp. 1985. 147. p.

PSZL 274/8/5. 1945. márc. 15.

Uo.; Ezen túlmenően mintegy 110.000 hadiözvegy, hadirokkant, iparos, továbbszolgáló katona és közel ezer vitéz is részesült további földjuttatásban. SOMLYAI Magda: Földreform 1945. Bp. 1965. 16. p.

TOLNAY Gábor: Az 1920-as évek földreformja Szolnok megyében. In: Zounuk 2. (Szerk.: Botka János) Szolnok, 1987. 133-175. p.

409