Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből
mellékcsatornát. A csatornahálózat állapota ekkor már erősen leromlott. A Konstantin utcában rendszeressé váltak a csatornabeszakadások, ezek már a környéken lévő házak épségét veszélyeztették. Nagyobb probléma volt azonban, hogy a csatornahálózat nem alkotott egységes, összefüggő rendszert. A Zagyva bal parti részének csatornahálózata például 1.467 méter hosszan kanyargó«. Külön derítő és átemelő telep csatlakozott hozzá, amely a csapadékvizet és szennyvizet a Zagyvába juttatta. A hálózat fejlesztése a derítő túlterheltsége következtében zsákutcának tűnt. A Zagyva jobb partjától a város belső részén elhelyezkedő csatornaegység a Beloiannisz (Baross) út, Ságvári Endre út környékéről gyűjtötte össze a szennyvizet és az Úttörő utcában lévő főgyűjtőn keresztül juttatta a Gábor Áron térnél a Tiszába. Ezenkívül még léteztek a magáncsatornák, amelyeket az előzőekben részletesen ismertettünk. Az egységes, összefüggő csatornarendszer terveit 1953-ban készítette el a MÉLYÉPTERV. Ez megszabta a további fejlesztések irányát és három vízgyűjtő terület kialakítását javasolta. Az első a Zagyva bal partján lévő városrész, amelynek csatornázását a meglévő hálózat felhasználásával kívánták fejlesztem. Felvetődött annak a lehetősége is, hogy ezt a város többi részétől függetlenül fejlesztik. Ezt azonban hamar elutasították, mivel a Tüdőkórház és a laktanyák szennyvize a Zagyvát jelentősen beszennyezhette. Kivitelezhetőbbnek látszott az a megoldás, hogy ennek a városrésznek a szennyvizét a jobb parti rendszerbe vezetik egy átemelő teleppel. A második vízgyűjtő terület a Tisza és a Zagyva jobb oldalán fekvő belváros. Az eredeti tervek szerint itt épül ki az 5.880 méteres főgyűjtő csatorna. Ez a Csokonai utcán és a Thököly úton haladva, a Beloiannisz utcát keresztezi majd így éri el a Gábor Áron téri átemelőt. A Tisza vízállásától függően á Gábor Áron téri átemelő telepen keresztül gravitációsan vagy gépi átemelés segítségével jut a szennyvíz a befogadóba. A harmadik vízgyűjtő területet a terv a város déli részén jelölte ki. Ez a megyeszékhely ipari övezete, amely akkor a cukorgyárig tartott. Itt tervezték kiépíteni a főgyűjtő folytatását, amelyet a déli városrészben létesítendő szennyvíztelepig terveztek lefektetni. 1954-ben megkezdődött a kivitelezési munkák első szakasza. Ennek a keretében épült meg a Ságvári körúti új háromemeletes házak szennyvizét elvezető szakasz. Vonalvezetése a következő: Ságvári körút - Ady Endre út - Sallai Imre út - Petőfi út - Úttörő utca - Gábor Áron tér. A szennyezett vizet magas vízállás esetén - a Gábor Áron téri átemelő telep elkészültéig -, ideiglenesen szivattyú emelte át a Tiszába. 1962-ben kezdődtek a Gábor Áron téri átemelő rendszer építési munkái. Az 1970-es években kezdték meg az új városrész, a Széchenyi lakótelep csatornázását. A város nagyobb ipari üzemei (Cukorgyár, Tiszamenti Vegyiművek, Papírgyár, Húsipar) fejlődésük során megtartották saját csatornarendszerüket és tisztítóműveiket. Csak a lakóépületek közé települt kisebb telepek (Tejipar, Patyolat Vállalat, Autójavító 400
