Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből
a szükséges műtárgyakat megépíteni. A beruházással kapcsolatban elkészült egy 5.000 m3-es felszín alatti tisztavíz tároló, valamint az ehhez kapcsolódó szivattyú gépház. Az itt dolgozó szivattyúk frekvencia szabályozással biztosítják az egyenletes hálózati nyomást. Az új létesítmények átadására 1999. május 31-én került sor Katona Kálmán közlekedési, hírközlési, vízügyi miniszter és Szalay Ferenc polgármester jelenlétében. A Tiszán levonuló cianid és nehézfém szennyezés tette szükségessé egy tartalék vízbázis kialakítását. Ennek következtében épült meg 2003-ban az Alcsi-Holt-Tiszán egy új vízkivételi mű. A csatornázás története A középkorban nem fordítottak kellő gondot a csatornázásra, ami a járványok gyors elterjedését vonta maga után. A városokban az út két oldalán húzódó nyílt árkokba vezették az esővíz mellett, a szennyvizet is. Jellemző egy 1372. évi párizsi rendelet, amely előírta, hogy a mosdóvizet és az éjjeliedény tartalmát, csak előzetes háromszoros „vigyázat víz” kiáltás után lehet az utcára önteni. Később az árkokat befedték és téglából épült csatornákat építettek. A legelső csatornázási munkák Angliában kezdődtek meg, a XIX. században. Szolnokon még az 1800-as évek közepén is fapallókkal áthidalt, nyílt földárkokban vezették el a szenny-és csapadékvizet a Tiszába. A lakóházak és középületek udvarán derítő medencék, vagy azok korai építményei szolgálták a szennyvíz gyűjtését. Ezek a legminimálisabb közegészségügyi követelményeknek sem feleltek meg, erről jellemző képet fest a tisztifőorvos jelentése 1902-ből, az akkori szolnoki vasútállomás állapotáról: „[...] A két személypénztár kicsiny, dohos, penészes szagú, nem szellőztethető, mert az ablak éppen azon térre nyílik, hol az ámyékszék gödre van, melyből az undorító szag oly mértékben terjeng, hogy azt egészsége veszélyeztetésével kell tűrni annak, kit balsorsa arra kárhoztat, hogy hivatalos teendőit itt kell végeznie.- Az állomás előtt elterülő téren az épület mellett a főajtótól alig 5-6 méterre két nagy emésztő gödör deszkával van befedve, ezekbe folyik az épületben levő összes árny ékszékek ürülék tartalma [...] ”.33 1890 után épültek az első boltozott téglacsatornák (60-100 cm belső átmérővel) a megyeháza és a városháza szennyvizének elvezetésére. A Kossuth térről a Zagyvába vezető közcsatorna, a Főtér, és a Gorove utca házainak elhasznált vizét vitte tisztítás nélkül a folyóba. 1900 táján épült meg a Szapáry utca és a Magyar utca boltozott csatornája, külön beömléssel a Tiszába. A JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok vm. Alispáni iratok 3344/1903. 397
