Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből
hajdani Büge árka főelvezetőként szerepelt, s a mostani tárház helyén torkollt a Tiszába. Az északi városrész vizeit a vasúti töltés melletti gödörbe és onnan a Zagyvába vezette egy csatorna. A vízvezeték rendszer kiépítésekor vetődött fel annak az ötlete, hogy a fürdőszobák, WC-k szennyvizét fedett csatornákkal vezessék el. 1911-ben Varga József mérnök - akinek nevét a vízellátásnál már megismertük - terveket készített a város belterületének szennyvízelvezetésére is. Ekkor épül meg a Baross úti és Konstantin utcai főcsatorna a Tisza parti átemelő teleppel, majd folytatásként 1912-ben a Szabadság tér - Szent Ferenc utcai csatorna. Ezzel lényegében megoldották a belváros vízelvezetését, a mellékutcákat ezután a burkolat megépítése előtt, csatornával látják el. A régi, még XIX. század végi csatornák közvetlen beömlését a Tiszába megszüntetik, ezeket bekötik az újonnan épült csatornarendszerbe, csak a Gorove úti csatorna torkolatát hagyják meg vészkiömlőnek de ez is zsilippel zárható. 1914-ben kerül megépítésre a Madách út és Liebner út csatornája. A csatornákat különböző méretűekre tervezték (30 cm átmérőtől, 120 cm-ig), s azok elkészítését úgy oldották meg, hogy a kisebb méreteknél kész betoncsöveket használtak, míg a nagyobb méretűeket helyben gyártották csömöszölt betonból. A csatorna tiszai kiömlésénél átemelő telep épült, ahol elektromotor hajtotta centrifugál szivattyúk dolgoztak. A szennyvíz minden derítés és tisztítás nélkül került a Tiszába, igaz már ekkor említik egy szennyvíztisztító telep létesítését. A város a csatornaépítés költségeinek egy részét kifizette a vállalkozónak, azonban 150.000 Koronával adós maradt. Emiatt azután hosszadalmas per következett, amelynek végére a bíróság 1932-ben tett pontot, amikor a város tartozását 46 Pengőben állapította meg. Ez az ítélet a város számára kedvező fordulatot jelentett de a csatornákkal egyre több baj volt. Legelőször a Konstantin utcában szakadt be két helyen is a csatorna a felületes építési munkák miatt. Az első világháború befejezése után 1919-ben Varga József megbízást kapott Szolnok város csatornázási terveinek elkészítésére. Az elkészült terveket a Munkaügyi Minisztérium illetékes főosztálya felülvizsgálta és elküldte véleményét, amely néhány módosító észrevételt tartalmazott. A tervezet ezek szerint nem vette figyelembe a város teljes lakott területét, így a főgyűjtő csatorna elhelyezése alapján nem oldotta meg a teljes terület víztelenítését. Nem számolt a teherpályaudvartól délre fekvő terület, a Tabán, a Művésztelep és az Abonyi út környékével. A csatorna vonalvezetése sem volt megfelelő, mivel a főgyűjtő csatorna az egész várost megkerülte és nem a terep lejtésének megfelelően húzódott. Ennek következtében a mellékcsatornák kedvezőtlen lejtést mutattak. A kifolyás helye sem lett célszerűen kiválasztva mivel nem a város legalsó pontján határozták meg, ezért az egyes ipartelepek bekötése nehezen megoldható. A bírálat szerint a főgyűjtő legcélszerűbben a Tisza mentén vezethető. Első szakaszát a meglévő főcsatorna képezhetné, majd 398
