Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből
iparosok jóvoltából. A kútfej felszerelésének idejére azonban a kutat elzárták, ami a lenti homokrétegeket beomlasztotta, így az újranyitást követően, kevesebb víz tört a felszínre, majd az 1900-as évek elején teljesen elapadt. A város másik artézi kútját 1895-ben létesítették a Vásártéren (Eötvös tér), és csak egyszerű fém kifolyókkal szerelték fel, de utódját ma is sok szolnoki keresi fel víznyerés céljából. Ezt a kutat már nagyobb mélységre, 430 m-re fűratták. Szolnokon, a Kossuth téren fúrt artézi kút korabeli képeslapon (JNSZML Képeslapgyűjtemény) A megyeszékhely vízellátása a 20. század fordulóján Most tekintsük át milyen is volt Szolnok a századfordulót megelőző évtizedekben. Az 1876-tól megyeszékhelyi státuszt elnyert város lélekszáma 1890-ben már 21.993 fő volt. Ezt elsősorban kedvező közlekedés-földrajzi helyzetének köszönhette. A Tisza partján fekvő város a vasútvonalak segítségével jól megközelíthető volt a főváros és a környező megyeszékhelyek irányából. A folyó nemcsak a történelmi előzményekkel rendelkező szállítási útvonalat, hanem a kialakulóban lévő gyáripar számára fontos vízigényt is biztosította. Ezen kívül szintén lehetőség nyílt a nyersanyag és energia szállítására. Szolnok iparát az 1860-ban létesített fűrészüzem, gőzmalom, a 381
