Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből
a város első fúrt kútjának elkészítésével. Tevékenysége állítólag kudarcba fulladt, de ezután egyre-másra készültek az 55-90 méter mélységű csőkutak. A valódi áttörést azonban Zsigmondy Béla tevékenysége jelentette, amikor 1879- ben 209 m-es mélységgel elkészítette a püspökladányi állomás kútját, majd egy év múlva átadta Hódmezővásárhelyen az Alföld első közkútját.4 Szolnokon Gruber József főjegyző először a város határában lévő Vásár teret javasolta az artézi kút fúrásának helyéül, mivel ha a főtéren készül el a kút, a vízhordók tömege keresi fel egész nap lajtos kocsival, vödrökkel és a szép főteret és környékét bevizezik, besározzák.5 A város elöljárósága már 1892-ben állást foglalt az artézi kút építése tárgyában, éppen a fenyegető kolera miatt. Előzőleg a főjegyző tájékozódott az ügyben és a hódmezővásárhelyi Soós Károllyal és Soós Sámuellel vette fel a kapcsolatot. Előterjesztését követően felmerült az a gondolat, hogy 3 helyen létesítenek artézi kutat: a vásártéren, a piactéren és az újvárosi kocsma előtt. Az első fúrás helyéül végül a vásárteret jelölték meg.6 Az 1893-as kolerajárvány a Tisza mentén a legnagyobb mértékben éppen Szolnokon pusztított. A járványt Máramarosból, a Tiszán szálfákat szállító tutajosok hozták be. A hatóság a folyókon először vízszűrőket állított fel. A lakosság az intézkedést bizalmatlanul fogadta, csak a folyóból merített vízben bízott. Ezért a Tisza megközelítését őrt álló katonákkal, erőszakkal zárták el. Az emberek így a szűrőállomások vizének fogyasztására kényszerültek. A járványt követően egyre sürgetőbben merült fel az óhaj, hogy a lakosságot iható és egészséges ivóvízzel lássák el. Az első artézi kút fúrását mégis a Piac téren (ma Kossuth tér) kezdték meg, 1893 októberében. Baljós előjelnek számított, hogy az épülő fúrótorony faburkolatáról egy Sághi Ferenc nevű munkás lezuhant és megsérült. Megkezdték a fúrást, és november 9-én már 145 m mélyen járt a fúró. Két héttel később, 270 m mélységből váratlanul kis mennyiségű víz tört elő a csőből. Tovább folytatták a munkát a nagyobb vízhozam reményében, és valóban a víz egyre erősebben kezdett folyni. Végül 282 m mélységben fejezték be a fúrást. A kút hozama 5 másodpercenként 12 liter volt.7 Az artézi kutakat később díszes külsejű kifolyókkal látták el, de ez néhány esetben működésük végét is jelentette. így történt ez Szolnokon is, amikor a Piac téri kutat szebbé kívánták varázsolni Szvitek, Borbás és Jancsó 4 BARABÁS Imre: Fejezetek az artézi kútfúrás XIX. századi történetéből. Szolnok, 1986. (kézirat) JNSZML Szakdolgozatok gyűjteménye. Sz. 456. 29-31 p. Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok, 1892. szept. 22. 6 JNSZML Szolnok város ir. Közgyűlési jkv. 173/1892. 7 BARABÁS I. 1986. 68-69. p. 380
