Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - CZÉGÉNY ISTVÁNNÉ–SZIKSZAI MIHÁLY: Fejezetek Szolnok vízellátásának és csatornázásának történetéből
Vízhordó cselédek a szolnoki Tisza parton a XIX. század végén („Leopold Carl Müller: A nap utolsó fáradalmai” c. festménye. Megjelent: Barabás Imre: Fejezetek az artézi kútfúrás 19. századi történetéből.) Az artézi kutak létesítése A tiszta ivóvíznyerés legegyszerűbb módjának a XIX. században az artézi kutak fúrása mutatkozott: „[...] az artézi forrás a hegyekből különböző rétegeken át a föld mélyébe le szüremkedő s ez által minden szerves és kártékony részeitől megtisztított csapadék aztán a földnek különböző mélységeiben medenczében gyülemszik, a föld kebelében bizonyos hőfokot, ez által s a magaslatokról folyó esése által több-kevesebb feszerőt nyer, minek folytán az oda lefurt csöveken át szabadulásának útját megtalálja, s tartalmát a föld felszínére egy-két méter magas állandó sugárban fellöki. ”.3 Ezekkel a szavakkal magyarázta a Szolnokon megjelenő újság az olvasóknak az artézi kutak lényegét. Maga a kutak létesítése az Alföldön lényegében már 1834-ben megkezdődött. Ekkor próbálkozott Debrecenben egy Zophall nevű mechanikus Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok, 1892. szept. 22. 379
