Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)

TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatása és a megyeháza története 1878 és 1930 között

inkább a helyi nemzeti tanácsok látják el, néhol tűrhetően, sőt kielégítő módon, néhol azonban egyenesen károsan. Községi jegyzőink jelentékeny része a tömeg ellenszenves, sőt ellenséges hangulata folytán helyét elhagyni volt kénytelen, öt főszolgabírónk közül négy lemondott, hat r. t. város polgármestere közül négy elhagyta a helyét s vissza sem tért. A közbiztonsági viszonyok nagy mértékben meg vannak zavarva, a kormány nem képes megbízható karhatalmi szerveket teremteni, a csőcselék azt teheti, amit akar, nincs rendőr, nincs hatóság, nincs bíró, az államhatalomnak nincs semmi tekintélye. Az állapotok sanálása iránt tett felterjesztésemet a kormány nem fogadta el s így radikális és czélravezető intézkedés megtétele ki van zárva. Közélelmezési állapotaink a legszánalmasabbak [...]. Röviden kifejezve tönkre ment a hatóságok tekintélye, nincs rend és közbiztonság, nincs karhatalom, nincs tűrhető közellátás. ” - foglalta össze 1918 decemberében a lemondásra készülő Küry Albert alispán a vármegye közállapotait.142

1918-1919 fordulóján a szétzilálódott vármegyei közigazgatás legnagyobb feladata az élelmezési, ellátási problémák megoldása, a vagyonbiztonság fenntartása lett volna, de ennek megfelelő ellátására a korábbi törvényhatósági rendszer már nem volt képes.143 Az országos politikai életben megfigyelhető balratolódás a vármegye területén is, de - főként az ipari munkásság magas létszáma miatt - a megyeszékhelyen érvényesült leginkább, majd 1919 március végén a proletárdiktatúrában csúcsosodott ki. Április közepén a román hadsereg támadásba lendült, és a hónap végére megszállták a megye tiszántúli részét, májustól a megyeszékhely hosszú hónapokig a Vörös Hadsereg és a román királyi csapatok frontvonalába került. Az 1918 előtti vármegyei közigazgatás tagjai egyértelműen a rövid életű kommunista hatalommal szemben foglaltak állást, többen közülük részt vettek a proletárdiktatúra ellen 1919. május 2-án kitört szolnoki felkelésben is. Az elsősorban világháborús katonatisztekből álló ellenforradalmi városparancsnokság a vármegyeházán, a főispáni helyiségekben rendezte be főhadiszállását.144 A Szamuely-különítmény ellen harcoló szolnokiak között katonai vezetőként ott találjuk a nagy múltú szolnoki Scheftsik-família leszármazottját, az első világháborús veterán, későbbi vármegyei főlevéltáros

Küry Albert alispán felmentési kérelme. Szolnok, 1918. dec. 14. JNSZML Alispáni iratok 8725/1926.

Alispáni jelentés az 1918. év utolsó évnegyedéről. Szolnok, 1918. december 1. JNSZML Alispáni iratok 8725/1926. Jelentés Jász-Nagykun-Szolnok megye közállapotairól. 1919. febr. 15. Politikatörténeti Intézet Levéltára 603. fond 2/21. ő.e. 1919. Közli: Millenniumi emlékkönyv. Válogatás Jász-Nagykun-Szolnok megye írásos emlékeiből. (Szerk.: Zádorné Zsoldos Mária) Szolnok, 2000. 192-193. p.

KELE József: Vörösök Szolnokon és a Jászságban. Szolnok,' 1927. 90. p.

345