Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatása és a megyeháza története 1878 és 1930 között
A kiegyezés utáni évtizedekben a konzervatív-liberális politikai erők - a modem közigazgatási rendszer kiépítése érdekében - a közigazgatás fokozatos centralizációját tűzték napirendre.3 Az 1870-es években a kormányzati szerepkört betöltő Szabadelvű Párt és a parlamenti ellenzék egyaránt a modern nyugat-európai polgári intézményrendszer megteremtését tekintette egyik fő feladatának. Mindez az állami igazgatás terén a tradicionálisan széleskörű megyei önkormányzatisággal szemben a központosított közigazgatási rendszer kiépítését jelentette. A szakszerűsítés jegyében keresztülvinni kívánt kormányzati intézkedések nem egy esetben a Függetlenségi Párt által képviselt municipalista irányzat és a magyarországi vármegyék ellenállásába ütköztek. A vármegyék - történelmi alkotmányvédő szerepükre és az abszolutizmus törekvései ellen az ország függetlenségét garantáló, évszázadokra visszanyúló rendeltetésükre hivatkozva természetszerűleg a megyék széles körű önkormányzatiságának, autonómiájának fenntartása mellett kardoskodtak. Az 1870. évi XLII. te. - jóllehet a területi és közigazgatási elkülönülést nem számolta fel, és így a Jászkun Kerület autonómiáját sem érintette egyelőre - alapvetően szabályozta a törvényhatóságok hatáskörét, a törvényhatósági bizottság, a közgyűlés választási rendjét, működését, illetve a főispán, az alispán és a további tisztviselők hatáskörét.4 Tisza Kálmán 1875-ben hatalomra került kormányzati rendszerének fő törekvése azonban az volt, hogy az állam hatáskörét fokozatosan kiterjessze a megyei közélet mind szélesebb területeire. Nem véletlen tehát, hogy az „önálló vármegye” és a központi államhatalom küzdelme az egész korszak megyei közéletére rányomta bélyegét. Már az 1876. VI. te. a közigazgatási bizottságok létrehozásával megkísérelte összhangba hozni a kiegyezés óta működésbe lendült állami szakigazgatás és a tradicionális törvényhatósági közigazgatás rendszerét.5 Az állam a jogszabály értelmében a 21 fős vármegyei közigazgatási bizottságba 6 főt (a főispánt, az adófelügyelőt, a tanfelügyelőt, a postaigazgatót, az államépítészeti hivatal vezetőjét és a királyi ügyészt) delegálhatott. Az autonómia látszatát fenntartva a A megyeháza és a vármegyei közigazgatás a XIX. század végén Magyarország története 1848-1890. (Főszerk.: Kovács Endre) Bp. 1979. I-II. köt. 1229- 1238. p. Magyar Törvénytár 1869-1871. évi Törvényczikkek. Corpus Juris Hungarici. (Szerk.: Márkus Dezső) Magyar Törvénytár 1000-1895. Millenniumi emlékkiadás. Bp. 1896. 211-221. p. Magyar Törvénytár 1875-1876. évi Törvényczikkek. Corpus Juris Hungarici. (Szerk.: Márkus Dezső) Magyar Törvénytár 1000-1895. Millenniumi emlékkiadás. Bp. 1896. 320-336. p. 308
