Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - GALSI ZOLTÁN: Adalékok a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközség történetéhez Pánthy Endre plébánossága idején (1854–1860)
inasnak, így jutott be feletteséhez, ahol átadta a mentségére szolgáló levelezéseket és iratokat. Érseki titkárrá valamikor 1851 és 1854 között nevezték ki, erről egyelőre nincs pontos adatunk, s ilyen minőségében az új érsek, az 1850-ben megválasztott Bartakovics Béla legfőbb segítője lett. Az egyházmegye ügyeivel való folyamatos foglalkozás azonban elárasztotta, érsekétől ezért 1854-ben plébániát kért, nyugalmat remélve a hívek szolgálatában, a lelkek, gyermekek, szegények és elesettek gondozásában. Bartakovics érsek hozzájárult titkára kéréséhez, és 1854. március 7-én a törökszentmiklósi plébánia élére nevezte ki. Pánthy Endre „...plébánost éveit tartotta élete legboldogabb időszakának, érthetően, akkor volt erejének teljében és plébánosságát mai kifejezéssel élve „szolgálatnak” tekintette, és Szent Pál szavai szerint hívei között „mindenkinek mindene” (I. Kor. 9,22) lett. ”.26 Az érsek atya törökszentmiklósi plébánossága alatt is elismerte munkáját, ezért 1859. január 8-án a kunszentmártoni kerületi alesperesi címet kapta meg. A népszerű és kiváló hírű pap „1860. február 17-én... kanonoknak neveztetvén megvált szeretett híveitől, kikben a romlatlan tiszavidéki, ősmagyar jelleget tanulta ismerni és szeretni”.11 A törökszentmiklósi hívek örültek az új kitüntetésnek, de bizony keservesen siratták is plébánosukat, hisz tudták, Pánthy Endrének vissza kell mennie az érseki székhelyre, Egerbe. Mindössze hat év adatott meg törökszentmiklósi plébánosként, a híveit gyermekeiként, testvéreiként szerető Pánthy atyának, de amikor újra Egerbe kellett költöznie, már tudta, a szíve örökre itt maradt. Egerben a mindenkori érsek legfőbb helyettese, az egyházmegye érsek utáni első embere volt, amit pályájának emelkedése is kiválóan mutat. 1866- ban az egri gimnáziumhoz a hittani vizsgákra érseki biztossá neveztetett ki, majd 1871. május 30-án a Szentiélekről nevezett monostori címzetes apátságot nyerte el. 1872. január 1-jén pankotai főesperes, 1873. december 14-én székesegyházi főesperes lett. 1880. december 29-én őrkanonok, 1888. február 16-án éneklőkanonok, majd 1889. december 20-án az Egri Főszékesegyház nagyprépostja tisztekbe emelte az isteni Gondviselés. „...Mint kanonok előbb az ájtatos alapítványokat, később a főkáptalan gazdasági ügyeit vezette. Őrkanonok korában a főszékesegyház külső és belső felszerelésére irányult kiváló gondoskodása, és nem egy alkalommal jelentékeny összeggel járult a paramentumok (liturgikus ruhák - G. Z.) költségeihez. A főkáptalan körül az 26 27 266 NÉMETH Károly: Irgalmas nővérek az Alföldön. Törökszentmiklós, 1980. Kézirat. 3.p. Egri Híradó, 1894. július 28. 1. p.
