Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - GALSI ZOLTÁN: Adalékok a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközség történetéhez Pánthy Endre plébánossága idején (1854–1860)
uralkodó második magyarországi körútja idején. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyébként gyűlölt Bach-korszak polgárosodást elősegítő rendeletéit sem, így például az 1853. március 2-án kihirdetett úrbéri pátenst, amely megerősítette az 1848-as jobbágyfelszabadítást, illetve a tulajdonváltást. Mindezek után vizsgáljuk meg a Magyar Katolikus Egyház szerepét, tevékenységét e sorsfordító időkben. Bár egyes történészi körök a mai napig az ellenkezőjét állítják, a Magyar Katolikus Egyház nem volt a szabadságharc ellen, sőt az egyszerű vidéki papoktól kezdve a legfőbb vezetőkig, többségük kiállt a nemzeti mozgalom mellett. Mi bizonyítja ezt? Először is el kell olvasni az 1848-ban útjára indult „Katholikus Néplap” 1849. január elejéig - Pest elfoglalásáig - megjelent számait. Ezek egyértelmű bizonyítékként szolgálnak az egyház álláspontjáról. Másodszor, fel kell idézni, hány katolikus magyar főpap jelent meg az 1849. április 30. és június 17. között Bécsben megtartott birodalmi püspöki konferencián? Nos a válasz: mindössze kettő, Haulik György zágrábi és Scitovszky János pécsi püspök. Harmadszor, például a főpapok közül az egri érsekség akkori első embere, Lévay Sándor káptalani helynök - érsek ekkor nem volt - börtönbüntetést szenvedett a szabadságharc után, a papsághoz intézett körleveléért. Negyedszer, 1892-ben Nagykikindán jelent meg Ambrus József szerkesztésében „Az 1848 és 1849-ik évi szabadságharczban részt vett római és görög katholikus paphonvédek albuma ” című könyv, amely tény önmagáért beszél. Közéjük tartozott Balássy Ferenc, a későbbi történész-akadémikus, aki Törökszentmiklóson 1849 és 1858 között mint káplán, majd 1870 és 1882 között plébánosként szolgált. Az viszont igaz, hogy a hagyományosan katolikus Habsburg családból származó uralkodó a szabadságharc leverését követően igyekezett megnyerni támogatóul a pápaságot és a magyar egyházat, ezért már 1850. április 23-án császári nyílt parancs törölte el a királyi tetszvényjogot, azaz a Placetum regiumot, vagyis a király hozzájárulását a pápai bullák kihirdetéséhez. A nyílt parancs a Magyar Katolikus Egyház tevékenységét teljesen mentesítette az állami és az uralkodói felügyelet alól. 1855. augusztus 18-án Ferenc József konkordátumot kötött a római Szentszékkel, amelyben többek között biztosította Magyarországon az egyházi javak államtól független igazgatását, egyházi tulajdonná nyilvánította a Vallás- és tanulmányalap magyarországi birtokállományát, amelynek az egyház korábban csak haszonélvezője volt, és kizárólagos jogot adott az egyháznak a katolikus oktatás területén. A magyar katolikus egyház így nagyfokú autonómiával bírt a birodalomban. S még valami: 1853. szeptember 8-án, négyévi keresés után, Orsóvá mellett megtalálták az 1849. augusztus 23-án, Szemere Bertalan menekülő miniszterelnök parancsára elásott Szent Koronát. A magyarság, különösen a katolikusok égi jelet vélhetett felfedezni a Szent Korona megtalálásának 262
