Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)

TANULMÁNYOK - GALSI ZOLTÁN: Adalékok a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközség történetéhez Pánthy Endre plébánossága idején (1854–1860)

pátriánk Törökszentmiklós, az 1848-49-es szabadságharc megrendítő agóniája, leveretése utáni elnyomás sötét éveit élte. Bár az önkény lassan enyhült - 1851- ben Miklóson is újra létrejöhetett az 1849-ben megszüntetett önkormányzat, vagyis a mezővárosi elöljáróság - a népnek nagyon sok megpróbáltatást kellett eltűrnie. Az 1848. évi áprilisi törvényekkel eltörölt jobbágyságot az osztrákok nem merték, illetve nem is akarták visszaállítani, ám a szabadságharchoz végig hű törökszentmiklósiak, sok más településhez hasonlóan, alig győzték a különböző szolgálatokat teljesíteni - katonatartás, közmunka, fuvarbehajtás, stb. - és az óriási adóterheket fizetni. Az 1848. december 6-án, Szent Miklós napján hivatalosan is saját maga urává váló városra az 1848-49-es esztendőre 6.432 forint - Szent Tamás-, Kengyel-, Szakállas- és Tenyő-pusztákkal együtt közel 7.000 forintnyi -, az 1849-50-es évre pedig 5.535 forint hadiadót vetett ki a birodalmi államgépezet.2 (Ezt még konvenciós, vagy más néven pengő forintban kellett fizetni. Ezt váltotta 1858-ban a közel azonos értékű osztrák vagy ausztriai értékű forint.) Az Alföld kellős közepén lévő, majdnem 9.000 lelkes településre is eljutott azonban a Deák Ferenc által meghirdetett passzív ellenállás híre, s őseink is várták haza Kossuthot - mint a nemzet megváltóját-, azt az embert, aki elhozza a szabadságot a magyarság számára. (A Kossuth- kultusz a XIX. század második felében és a XX. század elején rendkívül erős gyökerekkel nemzedékről nemzedékre öröklődött Törökszentmiklóson.)

Törökszentmiklós pecsétje 1848-ban (GALSI Zoltán: Törökszentmiklósi képes lapok. Törökszentmiklós, 2001. 24. p.)

PALUGYAY Imre: Jász-kún kerületek s Külső Szolnok vármegye leírása. Pest, 1854. 345. p.

255