Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 26. (Szolnok, 2011)
TANULMÁNYOK - NOVÁK LÁSZLÓ FERENC: Nemesi ellenállás a Jászkunságban, különös tekintettel Jászapátira
valóságos földesúri hatalmat Nagykőrösön. A redempció által a közösség vált földbirtokossá. Kecskeméten a redempció az 1830-as években valósult meg.85 A kiváltságos Hármas Kerület nemességét illetően, Nagykőrös példája mondható közelebb állónak. A birtoklás fundamentuma a redempció - Nagykőrös esetében az eszmei jobbágytelek amely nem minősülhetett nemesi birtoknak, a jászkun nemesek is csupán személyükben voltak kiváltságosak. Ennek törvényes alapjait az 1802-es hármaskerületi generális gyűlés határozta meg. A redimált birtok után adózni kellett, közterheket viselni, kivéve - elvileg - a katonai forspontozást és beszállásolást. A Jászkunságban, közelebbről a Jász Kerületben, s még közelebbről Jászapátiban nagy számban éltek nemesek, akik mint redemptus gazdák adókötelesek voltak, s részt kellett vállalniok a közterhekből is. A kisnemesek között a Dósa és Tajthy família elszármazási helyén, Gömörben a közbirtokosok közé tartozott. Minden bizonnyal ez döntően meghatározta mentalitásukat az új lakóhelyükön, mint az kiderül Dósa Pál nyilatkozatából, aki különb nemesnek tartotta magát a többi Apátiban élő kisnemesektől. Sérelmezték a nemesemberhez méltatlan forspontozást, de még az adófizetés alól is igyekeztek kivonni magukat. Nem ismerték el az apáti „nemes tanács” elöljárói hatalmát, sőt még a Kerületét sem. Tajthy István és társai, mint armalista nemesek, közvetlen a király elöljáróságát hangoztatva, bizakodtak általa a függetlenségük biztosításában. Feltételezhetően azért, mert a nemesi kiváltságukat a királytól nyerték el korábban. A jászkunok testületi kiváltsága gyakorlatilag, a mindennapi életben a redemptus lakosok számára nem jelentett kiváltságot: ők is a jobbágyokhoz hasonlóan adóztak, forspontoztak, katonai terheket viseltek, s közvetlenül a mezővárosi hatóság büntette meg őket, a nemesekkel ellentétben botozást kellett elszenvedniök. Jóllehet, Tajthy ék lázongásának volt igazság magva (pl. a sérelmezett katonai forspont, beszállásolás, a tanács elöljáróinak visszaélései), azonban nem szánhattak szembe sem a mezővárosi, sem a kerületi, sőt nádori hatalommal szemben, a királytól pedig végeredményben oltalmat nem is remélhettek. A nemesi szeparatizmus magányos törekvésnek bizonyult, hiszen még gondolata sem merült fel annak, hogy a jelentős számú apáti nemesek önálló nemesi szervezetet hozzanak létre, amely független Apáti mezővárostól, a Jász Kerülettől, sőt a Hármas Kerülettől. A rangosabb apáti nemesek kerületi NOVÁK László: Nagykőrös mezővárosi fejlődése és településrendszere a XVII-XIX. században. In: Tanulmányok Nagykőrös történetéből és néprajzából (Szerk.: Novák László) Acta Musei de János Arany nominati - Az Arany János Múzeum Közleményei I. Nagykőrös, 1978. 59-75. p.; Vö. NOVÁK László: Nagykőrös története és néprajza a XIX. század közepéig I-II. köt. Nagykőrös Város Monográfiája I. köt. Nagykőrös, 1994.; NOVÁK L. 1986. 155
